Melyik volt nehezebb,1. baba utána a 2. vagy 2. után a 3? Miért?

Nekünk 3kicsink van, 27 és 20hó van köztük.

Voltak dolgok amik mindkét szituban nehezebbek voltak, valamik meg könnyebbek.

De azért a 3.után úgy egyátalán az életünk sokkal bonyolultabb lett. Eleve, ha megyünk valahova- mi ketten szülők- 3fele nehezebben szakadunk, mint kétfele. Így már nem az van, hogy egy felnőtt-egy gyerek... DE persze azért megoldahtó minden.

De szülés után nekem a 2. után volt a legrosszabb. VAlahogy elszállt a magabiztosságom, valamiért hibáztattam magam mindenért... majdnem depis lettem. Pedig egy nagyon optimista ember vagyok, de totálisan kikészültem lelkileg- amit lényegében a mai napig nem tudom, hogy miért történt. A hormonok?? A 3. után nem volt ilyen- bár hozzáteszem hónapokig nem akartam a 3. babát, és már úgy voltam vele, hogy a kicsi 2lesz elmegyek dolgozni vissza, de mikor még kb 11hónapos volt, akkor szóbahoztam a férjemnek, hogy mi legyen 2-nél álljunk meg, vagy legyen 3. baba, mert eredetileg 3-at szerettünk volna. Mert ha lesz, akkor most legyen, mert én ha visszamegyek dolgozni, akkor már mégegyszer nem akarok elmenni gyedre. A kicsi 1éves szülinapján tudtuk meg, hogy lesz 3. baba, ugyhogy nagyon akart jönni. Nem is bántam egyébként, mert valahogy mégis azt érzem, hogy így kerek az életünk. :))

Összességében egyszerűbb 2gyerekkel, mind hárommal. Három fele kell velük rohangálni- nekünk jövöre lesz az, hogy isklás-ovodás-bölcsödések lesznek... kemény lesz. Utána évben már 2ovis- 1iskolás- az már megint kicsit egyszerűbb- de akkor majd lesz más.

Persze nem panaszkodásból írom, de nem áll meg ott az élet, hogy világrajött a kisbaba, tényelg úgy van, fel is kell őket nevelni.

Sok pluszt adnak- nálunk nagy az összetartás, de már a középsőm dackorszakát már nehezebben tűröm- szóval észreveszem magamon, hogy a türelmem egyre végesebb! :)

1gyerekkel még az ember ellavíroz, 2-vel már nem annyira, 3-nál meg már tényleg nagyon ott kell lenni! Én így tapasztaltam.

1 vagyok.

Én is így éreztem rögtön a 2. megszületése után, hogy még biztos, hogy fogok szülni. Utána jött 2hónap mélyrepülés, amikor azt mondtam, hogy soha az életben még egy gyereket nem szülök, mert ez a lelkiállapot nagyon rossz... aztán helyrebillentem lelkileg és a kicsi 1éves korára már kismama voltam.

VAlahol a lelkem mélyén nekem is hiányzott újra egy baba, aztán a 3. után már érdekes, nem hiányzik. Már nem ég a vágy bennem, hogy pocakosodjak, meg szüljek(mindhárom szülésem fantasztikus volt), meg babázzak. MÁr arra törekszek, hogy a gyerekeket szépen fel tudjuk nevelni! :))

Változik az ember...

Én is most cselekednék a helyedben, ha már visszamennék dolgozni, mégegyszer én sem jönnék el... mi is azért csináltuk így.

2fiu után a 3. nálunk szintén fiu lett!! Én nem bánom- sőt- a 3-at már fiunak szerettük volna!! :))

Sok sikert és jó egészséget kivánok!!!