Miért kell manapság huszonévesen a nagy semmire szülni?
Nemrég töltöttem a 22-t, még egyetemre járok ( mellette dolgozok), nyelveket tanulok és igyekszem magam minden téren képezni azért, hogy a későbbiekben értékes munkaerő legyek, normális fizetéssel és normális lehetőségekkel.
De mostanában meglepetten látom, hogy egyre több velem egykorú ismerősöm (volt osztálytárs, diákmunkás kollega, egyéb) szül gyereket, jóformán a semmire. Minden rosszindulat nélkül, tipikusan azok a "buta" lányok, akik sehol nem tanultak tovább ( max. valami kamu OKJ-n), általában boltban vagy gyárban dolgoznak minimálbérért, sokan még otthon laknak.
Szóval, többségük úgy szül gyereket, hogy eltartatja magát a szüleivel vagy az "anyósával", esetleg külön élnek a párjával, de akkor meg folyton panaszkodnak, hogy milyen drága az élet - aztán puff, mégis jön a baba. Boldog, örül és vidám, a gyes lejárta után meg sír, hogy a kb. nulla végzettségével, kb. nulla élettapasztalatával, kb. nulla megtakarításával, de plusz egy gyerekkel sehol nem talál munkát, közben meg napról-napra tengődnek valami albérletben, és sehova nem tudnak előre lépni.
Komolyan, el sem tudom képzelni, hogy lehetnek egyesek ennyire felelőtlenek. Nem azt mondom, hogy 30 évesen kell szülni és a tökéletes alkalomra meg milliós fizetésre várni, de miért van az, hogy sokan még a minimális alapokat sem teremtik meg, bele sem gondolnak a későbbiekbe, eszükbe sem jut az, hogy legalább az esélyét megteremtsék egy normális életnek? Nem bántásból, én ezt egyszerűen tényleg nem tudom megérteni...
48! Ja bocs, nem fröcsögsz, csak vered a melled! Arról írnak, hogy aki a SEMMIRE szül az a felelőtlen! És igen, az! Meg ezek a becsúszott kölykök :D Senki nem tud védekezni normálisan? Végül is jobb azt mondani, hogy "jaj jönni akart a baba", mint "hülyék vagyunk védekezni" :D
Ha nem lett volna az a lakás, akkor hova mentetek volna? Akkor még albérletben szórnátok ki a pénzt az ablakon!
És vered a melled! Különben minek írtad volna le, hogy ti milyen királyul meg tudtátok oldani!
Igaz, hogy nem rólad szól a kérdés, de kérkedni jó dolog, nem? :)
Jól írtad,többségük.
Én 24 éves vagyok,10 éve dolgozom(eleinte korom miatt nem voltam bejelentve)Munka mellett elvégeztem az általános iskolát majd a középiskolát is.Ezután nyelvvizsgáztam,szakmát szereztem meg jogosítványokat(nagy kategóriákra is). Mindent munka mellett.Most babát várunk és ez mellett is tanulok egy új szakmát,hogy gyerek mellett is vissza tudjak menni dolgozni biztosan.
Saját autóm és házam is van,egyik sem hiteles(már)Nem kell nagyon újra gondolni,az autó több,mint 20 éves,de gyönyörű és üzembiztos.A ház vidéken van,nem Budapesten,egy kisvárostól nem messzire.Ezután megismertem a férjemet.
Nekünk itt van munkánk,meg is becsülnek és átlagosan keresünk.Jól élünk ettől függetlenül,nem nélkülözünk,bár bulizni nem járunk,inkább pizzázni vagy cukrászdába.
Soha senki egy fillérrel nem tudott segíteni,szüleimnek is most jár le a hitel a házról,messzire is laknak.
Nem lehet általánosítani,van akinek nincs mindig munkája és ezért nem halad előre,van akinek meg olyan szerencséje van,mint amilyen pl nekem is volt,mindig volt/van munkám,de volt,hogy ha mást nem(szó szerint) utcát söpörtem,de a hitelt tudtam fizetni és megéltem.Voltak mély pontok is,volt olyan eleinte,hogy azért hagytam ott egy sulit 15 évesen,mert nem tudtam fizetni a könyveket,volt,amikor nem volt fűtésem és ivóvizem,de túléltem és mára teljesen másképpen látom az általam,önerőből megszerzett világomat.Tudom mennyi áldozattal járt,hogy idáig eljussak,hogy kényelmes életem legyen és a gyerekemnek tudjak szakkört fizetni,ne legye olyan lemondásokkal teli gyerekkora,mint nekem volt.
Én 24/N férjem 27 éves.
Egyébként pedig kérdés, hogy ki mit tart jó "háttérnek".
Nekünk nagy házunk van, kocsink, apám jelenleg jól keres, és mégsem érzem azt, hogy hűdejó gyerekkorom lett volna. Nem ittak a szüleim, nem vertek, nem kiabáltak, de igazán nem is foglalkoztak velem/velünk. Az volt a lényeg, hogy minél több legyen a munka, minél több legyen a pénz, amit nem mindig ránk költöttek, sokszor rajtunk lett spórolva, mert ugye a ház fontosabb. Nem beszélve arról, hogy anyámnak (lehet hogy idős kora miatt) nem is volt türelme hozzánk, leülni velünk játszani. Szóval lehet jobban örültem volna egy kicsivel fiatalabb anyának (persze nem 16-20 évesre gondolok), és kicsit "szegényesebb" életkörülménynek ha közben szeretetben nőttem volna fel úgy, hogy az én véleményem is számít, és törődnek, játszanak velem.
Diplomával is kiköthetsz még a munkaügyi központban. Egyáltalán nem biztos, hogy jól fizető állást fogsz ki. Ha mégis, senki nem garantálja, hogy azzal te meg is leszel elégedve. Van egy ismerős pár, havi 600 ezer a bevételük, és elköltik minden hülyeségre, nem mernek gyereket bevállalni, mert nincs rá pénz(?)… Tudod mit, az ilyen meg is érdemli.
Nem mindenki olyan okos, mint te, hogy 35 évesen akarjon gyereket! Vannak, akik még szeretnék látni, ahogy felnő a gyerekük.
Rengeteg ismerősöm van, aki diplomával gyárakban dolgozik több műszakban (nem bölcsész vagy egyéb nagyon fontos diplomával). Nem kéne annyira a nyáladat verned arra, hogy neked van lehetőséged továbbtanulni!
Egy kicsit kandikálj ki a rózsaszín felhők mögül, és nézd meg milyen a normális élet!
Egyetem mellett dolgozol? Biztos megszakadsz a pár órás munkádtól.
Örülj neki, hogy van lehetőséged képezni magad. Másnak gyűjtögetnie kell egy okj-s tanfolyamra is.
Hogy mertél elmenni továbbtanulni? A szüleid támogatnak, nem? Miért baj, hogy másnak fontosabb a gyerek, és esetleg úgy vállalja be, hogy a szüleinél lakik, és, ha a szülő lakik náluk?
Te attól érzed magad okosnak, hogy leszólhatsz másokat, aztán majd nézhetsz, hogy a gyereked ballagásán a nagymamájának néznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!