A "gyes-szindróma" valós probléma, vagy csak kevés nőre jellemző?
Tehát a gyes-szindróma azt jelenti (hátha valaki nem ismeri a kifejezést), hogy a babával otthon töltött 1-2-3 év alatt az anyuka figyelme egyedül a gyerekre korlátozódik, társas kapcsolatai beszűkülnek, elveszíti érdeklődését a tágabb külvilág iránt, látóköre beszűkül és gyakran intoleránássá válik sokakkal szemben.
Ez tényleg ennyire jellemző lenne Magyarországon, vagy a nőknek csak kis részére igaz ez?
Gondolom sokan fogják írni, hogy ők nem lettek ilyenek, de inkább arra lennék kíváncsi, hogy a környezetetekben tapasztaltok-e ilyet (mások esetében gondolom mindenki őszintébben leírja, ha ilyet tapasztalt, vagy az ellenkezőjét, mint saját magáról).
Embere válogatja.
Nálam a fiamnál sem volt és most sem érzem.
előző
Pl pont ma beszéltam a kolléganőmmel, jövő héten benézek a munkahelymere.
8 hónapos kicsi már voltam bent többször, amúgy is megyünk ide -oda...
Ha lejárt a gyed. megyek vissza dolgozni, nem maradok itthon 3 évig.
Sógornőm az ikreivel volt/van otthon. saját beismerése szerint be van kattanva, nehezen megy neki a másokkal való kommunikálás és sajnos a férjével is tönkre ment a kapcsolata. Bár neki az is betett, hogy az egyik gyerek down-os és hiába sikerült őt is beadni oviba nem talált 4 órás munkát és most totál egyedül van otthon.
Velem nem tudom mi lesz, kezdő anyuka vagyok még, aki abból élt terhesség előtt, hogy beszélt. Mondanom sem kell, hogy nagyon igényelném a kommunikációt és elég rossz, hogy a babán kívül nincs kihez szólni. Próbálok nem beszűkülni, a neten beszélgetnim, a kolléganőimmel telefonon értekezni és a párommal is mindig beszélgetni. Kérdés, hogy megy-e ez így évekig.
Szia!
A gyes-szindróma egy puccos nevezzük el a természetes jelenséget baromság!
Az otthon töltött időben természetes, hogy az ember a babájával, kisgyermekével van. Mivel vele foglaalkozunk a nap 24 órájának szinte minden percében, így természetes hogy folyton rajta jár az eszünk, róla mesélünk szívesen. Hiszen fantasztikus dolgok történnek otthon, ez egy színes csodálatos "másvilág". Ez nem betegség, vagy valami rossz dolog amit szégyelni, és megszüntetni kell! Lehet, hogy gyes-szindrómás vagyok, de nem érdekel! Imádok a babámról beszélni, csodálni őt, foglaalkozni vele! Igen, kicsit most kimaradok a világ dolgaibó, a munkahelyi hajcihőből, az őrületes bulikból. Jelenleg boldogan feloldódom a kismanóm gondozásában. Ha letelika gyedem, lesz alkalmam visszatérni az életbe, újra beállhatok a mókuskerékbe:(
Szóval attól még senki nem beteg, hogy egy ideig más tölti be az életét mint az átlag emberét! Utálom az ilyen újkori beskatujázós divatbetegség kitalációkat!
Köszi az eddigi válaszokat!
Szerintem nem betegségként kell ezt érteni, én úgy látom, hogy ez inkább egy szociológiában használatos fogalom.
Egyetértek a 22.17-sel!!! Teljesen atrmészetes, hogy egy ANYA a gyermekével tölti az első 3 évet. Anyukák! Csak addig a miénk a gyerek... átvitt értelemben persze, de gondoljatok bele, hogy jön az ovi, suli, fősuli, meló...ha még azt megérjük... Napi hány órát is fogunk vele/velük eltölteni? Ez az un. gyed betegség csak azoknál fordul elő, akik nem tudják teljességgel megélni az anyaságukat... :S Sajnálom őket!!!
Egy anyának az a dokga, hogy a picijével törődjön. Attól még elmehet emberek közé, fodrászhoz... meg ilyenek... Nem hiszem el, hogy vannak olyan anyák, akik nem bírnak ki 3 évet a gyerekükkel otthon... :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!