Hogy viseltétek a nagyobb gyerkőc nélkül a korházi napokat? Vitték be látogatóba, nem volt nagyon rossz?

Az enyém is pont 2 éves volt, amikor a húga született. Korábban ő sem volt napokra távol tőlem, de nagyon jól viselte, az első két nap nem aludt délután, de a harmadik nap már az étkezőasztalnál kidőlt. :) Nem hozták be látogatóba, mert akkor még nagyon kis éretlen volt, nem tudott volna szépen csendben lenni, és biztosan nagyon kiborult volna, amikor elmennek, de a szobatársamhoz behozták a hasonló korú nagylányát, és vele semmi baj nem volt, szóval gyerekfüggő, ezt Neked kell tudni.

Miért nem fogod tudni emelni, császáros leszel? Én azonnal emelgettem, igaz, én spontán szültem.

Majdnem 2 volt a nagy amikor szültem. Minden nap behozták hozzám. A kicsiről ugyan nem akart tudomást venni, de nekem nagyon örült mindig.

Ugyan amikor hazafelé mentünk mérges volt rám, de hamar megenyhült. Mire hazaértünk már újra minden rendben volt. Másnap már a kicsit is szeretgette. Azóta is nagyo jó testvérek!

Ja és amikor bejöttek a kórházba, kapott egy babát a tesótól. Azzal aludt amíg nem voltam otthon.

Szia!

Nálunk is 2 éves volt a nagyobb amikor a kicsi megszületett. Én is nagyon aggódtam, mert nagyon anyás volt, és addig még egyetlen napot sem töltöttünk külön. Mi úgy oldottuk meg, hogy a kírt időpont előtt pár nappal anyósom "odaköltözött" hozzánk. A kislányomnak többször beszéltünk róla, hogy ha megszületik a tesó anyának kórházban kell lennie pár napot, addig milyen jó móka lesz itthon a mamával, apával. Az Anna-Peti-Gergő könyv idevágó fejezeteit is nagyon sokszor elolvastuk.

Éjszaka indult meg a szülés, ebből a szempontból is hasznos volt, hogy anyósom nálunk volt.

A szülés után minden nap bejöttek meglátogatni, az udvaron sétáltunk, bohóckodtunk. Az elváláskor mindig elterelték valamivel a figyelmét, (pl. megyünk fagyizni, vagy egy kis barátnőt meglátogatunk stb.)az inkább engem viselt meg :)

A kistesót csak egy ablakon keresztül lehetett megnézni a látogatóknak, megnézte, nyugtázta h megszületett és tovább rohangált az udvaron.

Amikor hazamentünk ajándékot vitt neki az öcsike, nagyon örült neki. Autóval vittük haza őket, a nagy a gyerekülésben, a pici hordozóban. A kislányom evett valamilyen nasit, és kettő szemet vett ki, és az egyiket odaadta a tesónak. Ekkor azt gondoltam, hogy nem lesz itt semmi gond! Nem is lett, azóta már a nagy 4 és fél, a kicsi 2 és fél éves, és áprilisban születik a kistesó :) Na jó, most már azért napi szinten verekednek, vitatkoznak, de egyre többet játszanak, beszélgetnek is együtt.

Ja és szoptatás közben a nagy is mindig odaült mellénk, és közben mesét olvastam neki. A hazamenetel napján is közösen feküdtünk a franciaágyon és úgy ettünk, beszélgettünk. Sokszor elmondtuk, hogy őt is nagyon szeretjük, sokszor megöleltük, puszilgattuk.

Minden jót, ne izgulj, beszélgessetek sokat arról, hogy mi lesz amikor kórházban vagytok, és ha majd hazajöttök, milyen lesz az élet itthon a kisbabával!