Titeket nem szokott aggasztani a gondolat, hogy milyen világba született a gyermeketek, és milyen lesz később, ha nagyobb lesz, mennyi veszély leselkedik majd rá? Annyi rossz ember van!

Igen, ez mind nekem is eszembe jutott már.

Ami ilyenkor megfogalmazódik bennem, hogy egyrészt remélem a normális nevelés megteszi a hatását, és a gyerekem kerülni fogja a rossz társaságot. Másrészről viszont nem tudsz mit tenni a rossz emberek ellen, nem tudod sajnos figyelni minden lépését a gyermekednek. Ilyenkor csak a remény marad, hogy nem lesz baja, és elkerülik majd őt a rossz emberek. Remélem így lesz.

A gyermekvállalással nagyon sok boldogság jár együtt, de még életemben nem aggódtam így senkiért, mint érte - és még fogok is tulajdonképpen egész életem át.

De azért ne hagyd, hogy a félelem elhatalmasodjon rajtad.

Szia.

Még csak 4 hónapos a lányunk de már mi is beszélgettünk ilyenekről a férjemmel. Utolsó válaszolónak igaza van..bízni kell benne, hogy a mi gyermekeinket elkerülik a rossz emberek, rossz tárasságok. Én is nagyon féltem már most a lányom...nem tudom 10-20 év múlva hova fajul ez a világ (ország).. de ha úgy látom, itt nem tudok normális körülményeket teremteni a gyermekemnek, bármikor hajlandó vagyok külföldre költözni.

Tenni csak annyit tehetsz, hogy legjobb tudásod szerint felneveld a gyermekedet, szeretetben és boldogságba (tudom kicsit elcsépelt szöveg). Szerintem nagyon sokat számít, hogy mit adsz át neki, mit visz tovább. És ne agyalj ilyeneken sokat, mert a féltésről fognak szólni a mindennapjaid.:)

a mai világ sokkal biztonságosabb, mint a régi volt. Régen is volt nagyon sok gonosz ember, viszont nem sokan foglalkoztak vele, ha a szántóföldön megerőszakoltak valakit, ma meg minden benne van a híradóban. Ha eltűnik egy gyerek, sokkal nagyobb eséllyel megtalálják, mint mondjuk 20 éve. Már csak a mobiltelefon is nagyban megkönnyíti az életet.

Ettől függetlenül én is nagyon-nagyon aggódok, csak azért írtam, mert szerintem a mai világ sem rosszabb, mint az eddigiek. :)

Egyet értek mindnyájótokkal, én is aggódom ilyesmin, de ahogy az első mondta, bízni kell benne, hogy a „jó” nevelés miatt nem keveredik talán annyi bajba a gyerek.

Mondjuk azt, hogy valakit elkapnak az utcán idegenek, és bántják, a nevelés nem tudja sajnos befolyásolni.

Az utolsó hozzászóló gondolatáról az jutott eszembe, hogy igen, jó a mobiltelefon, azonban manapság elég gyakori, hogy épp azért kapnak el, vernek meg (hogy rosszabbról ne is beszéljünk) gyerekeket, mert a mobilját vagy MP3-lejátszóját akarják elvenni. Azért régen elég ritka volt, hogy egy gyereknél számottevő értéket képviselő dolog legyen, szóval a „fejlődésnek” is van hátulütője.

Mi egy nyugis környéken lakunk, de nemrég itt is megtámadtak egy gyereket a telefonjáért…

Szóval én az utolsó hozzászólóval ellentétben azt érzem, hogy manapság sokkal nagyobb az esélye az erőszakos bűncselekményeknek, mint mondjuk a „szocializmusban”. Elgondolkodtató, hogy akkoriban a mi környékünkön pl. nem volt még kerítés a házak körül, nem voltak kertkapuk – és a betöség is igen ritka volt. Manapság mindent zárnak, riasztók vannak a lakásokban, és évente pár helyre betörnek. Érthető, hiszen „régen” nem volt jelentős különbség, mindenkinek ugyanolyan dolgai voltak. Én azt gondolom, hogy sajnos mivel egyes emberek életkörülményei sokkal rosszabbak, mások pedig értékes holmikat halmoznak fel, a hátrányos helyzetűekben nő a feszültség, a düh, és rossz dolgokra vetemednek.

Ehhez jön hozzá szerintem az is, hogy „kinyílt a világ”, mindenhonnan a szadisták tettei folynak, és ha valakiben mondjuk megvan a hajlam, nem azt fogja gondolni, hogy jaj, az osztrák gyerekrablót is elkapták, hanem azt, hogy hű, hát más ilyen pedofil is van, mint én, és lehet 20 évig élni úgy, hogy rá sem jönnek, hogy perverz vagyok? Na akkor hajrá, tanulok a többi perverz hibáiból, és majd én jobban csinálom, hogy ne kapjanak el!

Abban sem vagyok biztos, hogy régen, ha valaki a mezőn megerőszakolt egy nőt, akkor nem kapták el, most meg de. Régen, kis közösségekben szerintem vagy agyonverte a nő bátyja az ilyet, vagy kiközösítették. Manapság sokat elkapnak, de a legtöbb esetben a nők be sem vallják, hogy ez történt velük, mert félnek a nyilvános megaláztatástól.

Mindenesetre én próbálok nem sokat gondolni ilyesmikre, mert bár mindenki elvesztése tragédia, de ha az ember a gyerekét veszti el, annál nagyobb kínt nem tudok elképzelni.

A világ olyan, amilyenné MI tesszük. Aki gyereket vállal, vállalja azt is, hogy erre a fizikai létre szüli meg.

Nem kell bedőlni a hülyeségnek, ami a médiából árad, nagy részük szerkesztett ökörség, a valóságot sikálják.

Igen, tele van az utca gyilkosokkal, őrültekkel, nemnormális majmokkal, de van mellette ember is! No, hát erre is csak egy szó van: meg kell ismerni az embereket és oda kell egymásra figyelni. De ezt el kell kezdeni.

Szerintem.

Ja, aki szeretné tudni, mi várható hamarost', az olvasgassa ezt a honlapot és okuljon/tanuljon: [link]

Még mielőtt azt hinnétek, hogy felvettem a mostanában divatos "magyar mentalitást", közlöm, hogy születésem óta magyar vagyok és nem szeretem azokat, akik megmondják, hogy itthon, a saját hazámban mit csinálhatok (józan keretek között, amiket saját magam állitottam fel).