Elítélendő, ha egy nő, szülés után a lehető leghamarabb (fél év) visszamegy dolgozni?

Pont tegnap mesélte a férjem,hogy a kolléganője anno az 5 hónapos gyerek mellől kénytelen volt heti 2-3-szor bemenni dolgozni! Volt,hogy hordozóban bevitte a babát is!

A férje vállalkozása nem indult be úgy,ahogy akarták, neki pedig nem elhanyagolható (300 ezres) fizuja volt.

Nyilván senki nem így képzeli el az első hónapokat, de szükség törvény bont. Nem sokkal jobb az sem,hogy ha azon idegeskednek, hogy miből hogy fognak majd kijönni. Az ilyen feszültség kb. ugyanannyira nem használ egy gyereknek,mert megérzi!

Én a lányom mellől simán tudtam volna menni dolgozni, mivel tápszeres volt és nem volt annyira anyás..bárkivel el volt már ilyen picinek is..mai napig szereti az embereket..nagyon nyitott kis 3 éves.

Végül is 1 éves kora után vissza is mentem dolgozni, de csak hétvégente..ekkor már ismét terhes voltam.Már előtte jelentkeztem a főnökömnél hogy dolgoznék, erre mire mondta hogy mehetek, megint terhes voltam! :) De nagyon rendes volt, mert majdnem szülésem napjáig dolgozhattam.El is terveztem, hogy a fiam mellől amint lehet vissza megyek dolgozni..

Na ez lassan 1 éve volt..egyszerűen boltba is nehézkes elmennem egyedül, mert annyira össze van nőve velem.Ha csak wc-re elmegyek, mert bolyong a lakásban és keres..és ha nem talál meg 1-2 percen belül, már megy a kétségbe esett sírás..Arról nem is beszélve, hogy 11 hónapos és még mindig szopizik elég sokat..egyszerűen cici függő..lehetetlen hogy akár 3-4 órát ne legyek itthon.De így is kénytelen voltam munkát vállalni..2 naponta járok éjszaka takarítani..este bealtatom, és mire éjjel kel már itthon vagyok..szinte észre se veszi hogy nem vagyok itthon..ha meg fel is kel, apa itthon van.Ez van.

Az egész mondandóm lényege, hogy nem elítélendő ha az anya vissza megy dolgozni "idő előtt", csak azért ez függ a gyerektől is szerintem.

Szerintem mas kulturakban nem, viszont a mienkben nagyon sokan elitelnek emiatt egy anyat. Fuggetlenul attol, hogy ismernek a hatteret. Nekem 1 eves (pontosan 11 honapos) volt a kisfiam amikor visszamentem dolgozni. Sajnos a gyes es fizetesem kozott rettenetes kulombseg volt. Sokat gondolkodtam en is mert volt annyi felretett penzunk meg a ferjem keresete, hogy 2 eves koraig kihuzhattam volna. Viszont ahol elek csak 1 ev a gyes igy nehez dontes volt. Feladni a jol fizeto, rugalmas munkahelyet amit imadok, ahova visszavarnak es ahol akkor mar 6 eve dolgoztam? Karacsonykor dupla fizetes, nagyon jo kolegak, eves fizetesemeles es nulla stressz. Helyette nyerek 1 evet otthon a gyerekkel de kozben azon stresszejem magam, hogy masik melot talaljak, jarkaljak a gyerek mellett interjura, keszuljek estenkent interjura, bujjam a szamitogepet es raadasul ki tudja milyen munkahelyre csoppenek es ki tudja milyen fizetessel. Hat akkarmilyen onzonek is tunik de nem. Nekem nem erte meg az a plusz par honap. Tehat ez attol is fugg kinek milyen a munkahelye, mekkora a keresete stb. Senkit nem akarok megbantani de, ha pl. nekem is mondjuk egy szupermarketbe kellett volan visszamennem ejszaka polcokat pakolni, fele ekkora fizetesert akkor en is inkabb maradok otthon. Nemsokara 4 eves a kisfiam es nem bantam meg a dontesem egyetlen pillanatat sem.

Ugyhogy en sekit nem itelek el azert, hogy visszamegy vagy sem dolgozni es mekkora gyerek mellol teszi ezt. Minden anya a legjobbat akarja a gyerekenek es csakis o dontheti el, hogy mi a legjobb a sajat gyerekenek a sajat korlmenyeit figyelembe veve es nem maset.

Én nem tartom elítélendőnek, de tény, hogy itthon az emberek többsége számára az az alap, hogy 2-3 évet otthon kell tölteni a babával, ez már nálunk egyfajta társadalmi elvárás, mivel lehetőség van rá, és a többség él is vele.

Én személy szerint egyáltalán nem tartom elítélendőnek, főleg úgy nem, ha családtag van a babával (akár az apuka, akár a nagymama). Ennyi idősen amúgy a picik még nagyon könnyen hozzászoknak az ilyesmihez, ez inkább a szülőnek nehéz (mind érzelmileg, mind szervezésileg).