Szerintetek melyik a nehezebb, egy gyerekkel segítség nélkül, vagy hárommal nagyon sok segítséggel?

Szerintem 1 gyerekkel segítség nélkül bőven lehet boldogulni. Az én párom műszakban járt dolgozni, sosem fürdetett, néha tisztába tette, vagy néha egy kicsit játszott vele. Ha a kezébe adtam az alkészített kaját, akkor megetette vele. Játszótérre nem vitte, hasonlók. Amikor a gyerek 1,5 éves volt, és szülés előtt álltam a másodikkal, még azt sem tudta melyik bejáratán lehet bemenni a játszinak... Nagymamai segítség nem volt. Nem nagy szám, 1 gyerekkel még minden állati nyugis.

((Azóta felhagyott a műszakolással, teljesen kifordult magából, és mindent megcsinál a gyerekekkel (most is ő fürdeti a kettőt együtt), még vásárolni is el meri vinni a kettőt együtt.))

Három gyerekkel minden szempontból sokkal nehezebb, hiába van akármennyi segítség. Mert ha teszem azt a nagymama azért megy, hogy megfőzzön, kitakarítson, kimosson, vasaljon, stbstb amíg anya a gyerekekkel játszik, akkor tényleg sokkal könnyebb segítséggel hárommal. De ha azért megy, hogy játszon a kicsikkel, amíg anya a konyhában rohangál, annak semmi értelme.

És három gyereknél már ott az állandó lelkiismeret furdalás, hogy egyikre sincs elég ideje az anyukának. Nekem kettő van, és számtalanszor másznak az ölembe mind a ketten egyszerre, húznak, hogy most ezt játszunk, most meg azt, stb. Kettővel még jó, mert két kezem van. De a szívem szakadna meg, ha hárman lennének, és az egyik mindig kimaradna, mert nincs elég kapacitásom rá.

Lényegtelen, hogy apa, meg mama mit csinálnak, a gyereknek anya a legfontosabb, és anya figyelme mindennél többet ér. Nehéz 3 gyerekkel, főleg lelkileg. Szerintem az a nehezebb, én arra szavazok.

Mindenkinek nehéz. Mi pl egy gyerekesek vagyunk, külföldön, csak magunkra számíthatunk minden téren, így a gyerekvigyázásban is. Lányom 3 éves, most már 3 órát óvodában van. Én délelőtt dolgozok 5 órát 8-13-ig, párom 13.30-24-ig (éjfél), úgyhogy egymásnak adjuk át a kilincset. Ő kelti a gyereket, viszi óvodába, hozza haza, vigyáz rá a maradék időben, de nem sokat csinál itthon, még csak 1 hónapja vagyunk így, még nagyon leköti a gyerek (most kezdi látni, hogy nem csak lógatom a lábam a gyerek mellett:D)Így én csinálok mindent itthon. A lányunk meg nem igazán csendes, nyugodt típus.:D Mellette 2 nap esti tagozatos suliba járok, tanulok. Az még hagyján, hogy alig tudom befejezni itthon a dolgaimat és tanulni, helytállni, de arra már nem is jut időnk, hogy együtt elmenjünk valahova. Nálunk tényleg nincs olyan, hogy lepasszolom a gyereket egy pár órára. De pl ismerek egy csajt, nem magyar, 1 hónappal fiatalabb a fia az én lányomnál, kezdettől fogva egyedül neveli a fiát, viszont szegről végről unokatestvérei szintén itt vannak külföldön, és segítenek neki, el tud járni diszkóba, mindenhova (nem mintha én diszkózni szeretnék), viszont akkor is, a nap végén becsukja az ajtót és egyedül van a gyerekkel, vmilyen szinten segítenek neki, mégis egyedül neveli. A gyerekekkel mindig nehéz:D

Persze megértelek, és jogos, hogy rosszul esik, hogy anyukád nem segít neked. Segítenie kellene.