Hogy jut időtök magatokra baba mellett?

Ha most szakszerű segítséget kap, lehetőleg orvosit, akkor nem hiszem, hogy nagy baj lesz, bár valóban nem vagyok jós :( Én tényleg csak segíteni szerettem volna a tanácsaimmal és nem ártani :( Én úgy gondolom, hogy ha valakinek tiszta a tudata és magától felismerte, hogy segítségre van szüksége, akkor kezelhető a problémája, ha kell akár antidepresszánssal. Vagy akár Apuka maradna a babával és anyuka menne dolgozni. Kívánom, hogy a kérdező sorsa úgy alakuljon, ahogyan a gyermekének és neki a lehető legjobb.

nekem összeszorítottad a szívemet! ne bántsd kérlek a picit...tudom, hogy milyen amikor totál ki van az ember én is egyedül vagyok távol a rokonoktól, de ne a kicsire vetítsd ki a tehetetlen dühödet...ezzel csak ártani fogsz neki...engem (testvéreimet) vertek a szüleim kiskoromban tudom miről beszélek. nem akartak ők sem rosszat, csak ki voltak..4 gyerek panelban..mostmár persze ezerszer megbánták, de sajnos nem mindegyikünk tudta feldolgozni ezeket az élményeket. mi is "csak" ilyenekért kaptunk, mint a te babád..sokszor már elég volt egy kis nyikkanás is-hisz anyu feszült volt, meló, háztartás, gyerekek és eldurrant az agya...örökké belém égett az a tehetetlenség, hogy kicsi vagyok és védtelen. ezért magamban keresem a hibát, amikor nem tudom ellátni a dolgokat, nem a kis egyévesemben. hallgass ránk, sok hasznos infó elhangzott itt, keress megoldásokat, amivel enyhítesz a terheken, szervezz másképpen. pszichológiát hallgattam az egyetemen, ezek az évek fogják megalapozni nem csak a világhoz való viszonyát, de a társas, szociális kapcsolatait, szexuális attitűdjeit. a te melegséged, gondoskodásod az ő fészke, ne vedd ezt el tőle. segíts magadnak, hogy a legtöbbet adhasd neki, meglátod rendbe jön minden!

Hány éves vagy te?Mert,hogy nem nőttél még fel egy gyerek felnevléséhez az biztos. :(

Eltelt 9 év..hogy vagytok azóta, hogy alakult a sorsotok?