Hogy jut időtök magatokra baba mellett?

nem olvastam a többi hozzászólást, lehet már írtak, amit írni akarok.

1, Légyszives ne bántsd a pici gyermekedet- ő ezt nem érdemli meg, főleg nem azért mert bekakilt!!! Öleld és szeresd nagyon- erre lenne szüksége!!!

2, sürgősen beszélj a férjeddel, hogy nem bírod egyedül ezt a fajta terhelést- nincs ebben semmi szégyen.

3, vegyél fel takarítónőt, aki hetente egyszer kitakarít, akkor max porszívóznod kell meg a konyhát rendezni, mégis több időd marad. (hozzám egy középkorú nénike jár heti egyszer, és elmondhatatlanul sokat levesz a vállamról, bár nekem 3kisgyerekem van, ebből 1ovis, 180nm ház, 1500nm kert, én sem akartam megőrülni)

4, keress egy diáklányt vagy vkit, aki vállal 1-2órás felügyeletet, és vigyáz a lányodra egy héten 1-2 alkalommal. Szánj rá időt, hogy találj egy megfelelő embert, egy-két órás díjat kifizetni nem a világvége!(nekem nagy segítség a két nyugdíjas nagymama, akik bármikor hadrafoghatók. nincsenek sokat lepasszolva a gyerekek, de néha nagyon is jólesik kettesben lenni egy-egy napot, vagy félnapot a férjemmel, vagy éppen ha az egyikkel dokihoz vagy bárhova kell menni, a másik kettőre tud vigyázni vmelyik, hogy ne kelljen mindet ide-oda cibálni)

Szerintem neked a világon semmi bajod, csak aludnod kéne egy jót, és néha egyedül kimozdulnod, vagy lehet hogy egy egyedüli bevásárlás is jót tenne, vagy egy fodrászat.

Ha meg több gyereket is szeretnél, akkor meg tényleg gondolkodj el rajta, hogy hogy tudsz segítséget kérni. Nem baj, ha nem tudsz mindent egyedül megoldani, akkor erre kell megoldást találni.

De a legfontosabb: Ne üsd meg a kicsit!! Hidd el, ezért nagyon nagy bűntudatod lesz! Az az ártatlan kis ember pedig ezt nem érdemli meg Tőled, az anyukájától!!! :(

Kedves Kérdező!

Ne bántsd a babádat! Nem tehet ő semmiről! Nem az ő hibája, hogy fáradt is kimerült vagy! Ő egy ártatlan kisgyermek, akinek Te vagy a világ közepe, Te jelented számára a biztonságot!

A kimerültségedet megértem, átérzem.

Egyedül vagyok itthon a 13 hónapos kislányommal. Soha életében nem volt jó alvó. Sehogyan, semmilyen módszerrel nem lehet elaltatni, az orvosok annyit mondtak, kicsi az alvásigénye. Naponta 4 órákat alszom általában, de van,hogy sikerül 6-ot is. Persze mindent részletekben, mert a kislányom 4-5x biztosan felkel éjszaka, és most már 3 hete éjfélkor alszik el. Nappal egyszer alszik egy órát, de akkor is felébred, vissza kell altatni.

Kétnaponta főzök, de van, hogy naponta. Minden nap felmosás, felseprés, mosogatás, mosás,teregetés.

A kislányom nem játszik el egyedül, egész nap a nyakamban van, ha leteszem sír, hisztizik, visít, lecibálja rólam a ruhát :D Nem foglalja el magát, hiába adok oda neki mindenféle edényt, meg vackot, szóval nem könnyű vele az tény.

DE!!!! Én akartam gyermeket, én hordtam ki 9 hónapon keresztül szeretem, imádom őt. Persze rohadt nehéz, igen én is ki szoktam borulni, és néha üvölteni tudnék és kiszaladni a világból. Minden vágyam, hogy egy órácskát eltölthessek egyedül, úgy, hogy nem szól hozzám senki. De ez nem mindig megoldható. Így a feszültséget máshogy vezetem le. Elkezdtem edzeni, itthon, Rubint Rékára, persze közben a hasamon a gyerekem, de a torna levezeti a feszültséget. Valeriánát szedek és citromfű teát iszom, ez is kicsit nyugtatja az idegeket. Igyekszünk sokat kimozdulni, menni a levegőre, addig sem ülünk itthon és a friss levegő is jót tesz.

Nézzetek együtt mesét, vagy amikor alszik, nézz meg egy filmet, az is kikapcsol.

Én a kislányom mellett készülök el, sminkelek, csinálom meg a hajam, addig kint van velem a fürdőben. Persze nem könnyű, de meg lehet oldani, ha nagyon akarja az ember, megoldja.

Ha tudsz, vegyél igénybe segítséget,barátnő, akár bébiszitter és menj el egy pár órára otthonról,egyedül, jót fog tenni.

Akár kérd a védőnő tanácsát, hogy mit tegyél, hátha tud valami jó tippet adni, segíteni, de el ne mondd, hogy megütötted a babádat, mert elveszik tőled a gyermeket.

És erre nem térnék ki, hogy mi a véleményem, hogy azért ütöd mert bekakilt, de nem a kisbabád tehet róla, hogy fáradt vagy. NE bántsd a babádat!

"Akár kérd a védőnő tanácsát, hogy mit tegyél, hátha tud valami jó tippet adni, segíteni, de el ne mondd, hogy megütötted a babádat, mert elveszik tőled a gyermeket. "

Ezzel járna a legjobban ez a szerencsétlen baba. Gratulálok utolsó válaszoló, hogy a "jótanácsoddal" elvetted attól a szegény gyerektől az utolsó esélyt is a szabadulásra.

Szerintem azért ezt kicsit túlzás állítanod.

A kérdező segítségre szorul. ÉS segítséget kér, hiszen azért írta ki a kérdést. Nyilván megvan a véleményem arról ,hogy bántja a babáját, de ha leírom,azzal nem segítek sem rajta,sem a babán. Ezért írtam le amit írtam. A védőnő tud ebben segíteni, még a családsegítőben tud neked intézni pszichológust ingyen. És ott is tudnak neked segíteni. Mentálisan és tanácsokkal is.

Én úgy gondolom, hogy inkább a baba szorul segítségre, mint az anya. Lehet, hogy az anyuka is szenved, de azért picit mérlegelni kellene, hogy ki van nagyobb bajban. Lehet, hogy nem veri agyon a gyerekét, de el tudod képzelni, hogy milyen komplexusokat, gátlásokat, negatív beidegződéseket okoz azzal a gyereknek, amikor megveri, mert kakilt? Nem hiszem, hogy egy baba jó helyen lenne egy ilyen ember felügyelete alatt.

"Össze fogja szedni magát anyuka és boldogok lesznek a babájával." Ezt honnan tudod? Honnan tudod, hogy nem okozott máris helyrehozhatatlan károkat a gyerek pszichéjében?

Amit leírtál, az szép és jó, de kétlem, hogy ha valaki ilyen dolgokra képes, az gyökeresen meg tud változni.

Most képzeld el, hogy ha már azért bántja a babáját, mert bekakilt, mi lesz később? Mi lesz, ha jön a dackorszak hisztikkel, ellenkezéssel, a határok feszegetésével? Ami minden gyereknél természetes, korral járó tulajdonság, és még a türelmes anyukákat is próbára teszi néha. A kérdező szerinted mit fog csinálni a gyerekével akkor? Én bele sem merek gondolni...