Hogy jut időtök magatokra baba mellett?

"....Szánlak rendesen..egy gyerek a világ legnagyobb ajándéka, és te egy megoldandó feladatnak tekinted, amit egyébként meg nem tudsz megoldani!!!Mi lesz a dackorszaknál????Agyonvered???Mert a te formádat mutogatják általában az esti híradóban!!!

Nem vagyok egy ősanya..."

De, az vagy.

És pontosan olyan türelmetlen hévvel támadsz a kérdezőnek, mint amit éppen benne kritizálsz.

Akkor én is csatlakozom az ősanyák táborához, mert képtelen vagyok vállon veregetni egy olyat, aki megveri a csecsemőjét(!!!) mert az bekakilt. Milyen világban élünk, hogy az ilyet pátyolgatjuk, aki meg felhívja rá a figyelmét, hogy ez nagyon-nagyon gáz, azt kiáltjuk ki minden szemétnek? A "kedves" Kérdezőt meg lehet, hogy szíven ütik az erőteljesebb válaszok, és talán elgondolkozik azon, hogy ezt ebben a formában nem biztos, hogy folytatni kéne.

Ritkán szoktam ilyet tanácsolni, de most csak azt tudom javasolni a Kérdezőnek, hogy menjen dolgozni, a gyereket meg adja bölcsibe. Alapvetően nem vagyok a híve annak, hogy 1 éven aluli babákat intézményesítsünk, de ott legalább nem ordítanak vele, amiért nem megy egyedül a budira, és nem törli ki utána maga a fenekét.

szerintem valami van a háttérben. nem vagyok pszichologus de egy 11hos gyerek nem okoz akkora gondot szerintem mint amekkorat csinalsz belőle. Biztos baromi fáradt vagy és valami nincs rendben vagy a kapcaolatodban vagy pénzügy vagy valami ami állando stresszben tart és nem tudsz türelemmel szeretettel bánni a picivel. Ezt ő is érzi és igy egyre nehezebb lesz csak a dolgod,egyre nyűgösebb lesz akaratosabb és talán beteg is. Létezik olyan hogy kakikomplexus. Ez akkor alakul ki ha a baba szégyenli vagy ugy érzi hogy rosszat tesz ha bekakál és sulyos szövődményei lehetnek. Székrekedéssel kezdödik és olyan hasfájos lesz majd mert nem mer kakálni. Nagyobb korára is megmarad az erölködéstöl bereped a végbele aranyere lehet ... na akkor meg mégjobban kileszel. Ezt saját szememmel láttam. És ha haragszol rá és odaütsz ezt a lavinát inditod el.

Egy kicsi megérzi ha nem vagy rendben lelkileg. És ő sem lesz. Valahogy probald meg megoldani a gondjaidat,a kicsi napirendjét pontosan betartani,bevonni a mindennapokba had segitsen neked, most kell a sarkadra állnod és akkor nemsokára jutmagadraidőd. Sokkal kiengyensulyozattabb leszel te is és a kicsi is. Gondolom elég siros nyűgös és dacos most. Nehéz vele. Ha erőt veszel magadon akkor mindkettőtöknek jobb lesz. Sajnos ezt csak te tudod megoldani. Sok sikert.

Cjaj a legfontosabbat nem irtam,probalj meg időt sporolni.

Nem hiszem hogy magatokra muszály mindennap mosni. Legyen egyik map Mosás másik nap főzés. Ilyenkor dupla anyitt főzz 2napot kibirtok hogy ugyanazt eszitek. En szoktam ugy csinalni hogy lefőzök egy nagy adag tésztát egyik nap sajtos másiknap krumplis vagy turos tészta. Leves m3g ugyanaz. A pici ruháit vasalom a mienket csak ami nagyon szükséges. Álltalában én 7végen főzök sokmindent vagy 4félét,addig apa van a kicsivel és lefagyasztom.Nehéz és fáraszto de a mosolya mindent kárpotol. És ez a baj hogy temár ezt nem érzed fizettségnek a munkadért. Remélem hamarosan jobbrafordul a helyzetetek.

Azért arrogáns, támadó stílusú ledorongolás és egyet nem értés között jó néhány fokozat van.

Nem láttam még olyan helyzetet, amit személyeskedés oldott volna meg - ezért nem látom a segítő szándékot sem az ilyen lehordó, agresszív válaszok mögött.

A kérdező pontosan érzi, tudja, hogy mennyire helytelen a viselkedése, ezért segítséget kér.

Szerintetek tényleg így kell segíteni valakinek? Vagy később a kamaszgyereknek is így fogtok segíteni, ha valami nagyon elítélendő dolgon kapjátok? Leordítjátok a fejét, aztán nyugodtan hátradőltök, hogy "de csak az erkölcsi érzékem, én ennél többet nem tehettem"?

Annyira jellemző, hogy fel kell háborodni, hogy nem simogatjuk meg a kérdező buksiját, és még őt sajnálgatjuk. Néhány hónapja volt egy olyan kérdés, ahol az "anyuka" az 5 hónapos kisbabát verte (talán ugyanarról a személyről van szó itt is), és ott is ugyanez ment. Sajnálták szegény kérdezőt, mert ooooolyan kimerítő egy kisbabát ellátni (mintha kötelező lett volna megszülni), és jól lepontozták, elhordták a sárga földig azt, aki a babát sajnálta és nem szegény kimerült anyukát.

Azt hiszem teljesen normális, hogy egy anyát (mármint aki tényleg anya, aki várta és szereti a gyerekét, és nem csak egy koloncnak tartja) felzaklat, ha ilyesmit hall. Lehet ősanyának nevezni az ilyet, de ez akkor is természetes, ösztönös viselkedés, hogy védeni próbáljuk azt a pici ártatlan kis lényt, persze nem túl sok sikerrel :(

Tehát mással alátámasztva, de te is megideologizálod az agressziót.

A kérdező fáradt, neki azért lehet, te meg "véded azt a cukimuki bögyöröbö kis lényecskét", ezért vagy agresszív. Persze, így teljesen más. A te okod jobb, mint az övé.

Egyébként a válasszal is csúsztatsz, mert elferdíted, és pártolásnak állítod be azt, ha bírálják az agresszív megnyilvánulást. Részlegesen reagáltál csak, kiválogatva a számodra kedvező részeket.

De egy kicsit mérlegeld már, hogy miről van szó. Egy hisztis, feszültségét a gyerekén levezető libát védesz a verbális "agressziótól" szembeállítva azzal, hogy egy kicsi ártatlan babát megvernek csak azért, mert bekakilt.

Eszem megáll komolyan.

Jólvan anyuka, hajrá, verd csak továbbra is azt a szerencsétlen kisbabát, sőt rugdosd is meg, ha jól esik, ha jó kedvű leszel tőle, akkor nyugodtan, bármit!