Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Egy pici gyerek mellett...

Egy pici gyerek mellett enyhülni fog a depresszióm?

Figyelt kérdés
4,5 hónapos terhes vagyok. A kutyáimat imádom, és annyira vágyakoznak utánam, de menekülök mindenbe: gépezésbe, olvasásba, szegény kutyákat nem vittem el sétálni, pedig beterveztem. Van ugyan nagy kert, de akkor is annyira vágynak rá. Olyan vagyok, mint egy tinédzser, aki átélte élete első nagy szerelmi csalódását és nem találom a helyem a világban. Úgy érzem a férjem cserbenhagyott, megcsal vagy csak szégyenli a terhes feleségét, mindegy mert el szeretnék válni, de tudom hogy most nem lehet, mert nélküle begyújtani se tudok, megfagynék a hideg lakásban. Csak kerülgetjük egymást a házban, én nem szólok hozzá, ő nem szól hozzám. Megfőzök, ő begyújt. Tudom, néhány hét után túl leszek rajta olyan szinten, hogy újra el tudom látni a napi feladatokat, majd a munka is kizökkent. De ha megszületik a baba, itthon kell lennem egész nap és ráadásul valószínűleg el leszek szeparálódva a kutyáktól is, épp azoktól, akik miatt szeretek élni. Nem nagyon engedhet meg magának egy kisgyerekes anya ilyen semmittevős, depis napokat, de mi lesz, ha nem tudok elég vidám lenni ahhoz, hogy boldoggá tegyem? Vagy automatikusan megtalálom majd azt az örömöt, amire szüksége lesz szegénykének? Gyógyszert nem fogok szedni. Nem gondolom, hogy betegesen reagálnék a férjem viselkedésére, csak attól félek, ennek a gyerek issza meg a levét, mert jelenleg nem tudnék ellátni egy kisgyereket úgy, hogy boldog legyen.
2013. nov. 3. 18:37
1 2
 11/11 A kérdező kommentje:

Á, csak valami terhesség alatti depi volt. Kb. 1 hét alatt túl voltam rajta. Még szülés előtt egyszer rámjött, mert úgy éreztem, nem fog ez nekem menni. Nyomasztott, hogy innen kezdve mindenki beleszólhat a kutyás életembe, az anyóstól kezdve a védőnőn keresztül mindenki...

Mindegy, a lényeg, hogy a szülés óta a fellegekben járok. Imádom ezt a kiscsajt, pont ma mondtam a férjemnek, hogy életemben nem nevettem annyit, mint mióta a kislányunk velünk van. Akkora egyéniség! 14,5 hónapos. Egy igazi hóhányó! Semmiféle szülés utáni depresszióm nem volt. Soha nem élveztem annyira az itthonlétet, mint mióta Vele vagyok itthon. Minden percért hálás vagyok, mióta itt van velünk. A kutyákkal is egész jól alakult a helyzet, elfogadták, ki jobban, ki nehezebben. Nagyon figyelek, 10 hónapos koráig csak a karomban találkozhatott velük, most viszont már vígan elmászkál köztük, bár állandó felügyelettel. Egyedül egy percre sem lesz együtt kutyával. A legkedvesebb kutyim egyenesen imádja. Szerintem első perctől úgy gondolja, hogy a baba valami közös ügyünk, mint minden az életben már 11 éve. Mondtam a férjemnek, szerintem azt hiszi, hogy a közös kölykünk:) A kisbabám már most nagy kutyás, nem lesz egyszerű megértetni vele, hogy nem minden kutyában bízhat ennyire meg. A lényeg, hogy egy percig sem voltam amiatt depressziós, hogy babánk született.

2015. jún. 22. 16:29
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!