Kedves kismamák/anyukák mennyire változtatta meg az életeteket mikor megszületett a babátok?

Nagyon köszönöm a lepontozónak amiért az őszinteségem 0%-al "jutalmazta"!!!

Ez kell a depressziómnak, segít, ha belém rúgnak!!!

Rohadnál meg!

kettes,ha veled lenne az apja,akkor nem kéne etetni,pelenkázni,éjszakázni vele,nem sírna és hisztizne?

Bár lehet,hogy nem sírna,mert egy kiegyensúlyozottabb anyukája lenne,az biztos,de gondolj már bele,neki is kellene az apja és csak te vagy neki ,akire számíthat ,te meg így beszélsz róla!

Itt veled van a baj és szerintem inkább az apjára haragszol mint arra a gyerekre.

off:

11-es

Sajnálom,hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültél!!!

Apukával sem éli meg mindenki könnyen ezt az időszakot...

Nekem olyan a férjem,hogy mindenben mellettem van a gyerekkel kapcsolatban is és mégis iszonyat nehezen oldódok fel az anyaságban...pedig ha belegondolunk,hogy a gyerekeinken kívül nem nagyon szeret minket feltételek nélkül senki...akkor hálásak lehetünk a sorsnak a gyerekeinkért...neked most ez iszonyat nehéz,nem csodálom,hogy kivagy bukva.

De a kicsi tényleg nem tehet róla ,h világra jött...majd mikor átölel a kicsi kis karjaival és azt mondja :"szeretlek anya" akkor fogod magad szégyelni a mostani gondolatokért...tudom,mert én is igy voltam...szóval nincs nagyobb kincs egy gyereknél,pláne mikor egészséges és szépen fejlődik...nem sokára hidd el,hogy támaszod és vigaszod lesz!!!

Őszintén és tiszta szívemből kívánok neked kitartást és fel a fejjel!!!