Kedves kismamák/anyukák mennyire változtatta meg az életeteket mikor megszületett a babátok?

nekünk ugyan olyan az életünk mint előtte azzal a külömbséggel,hogy halasztanom kell a suliból.mindenki mondja olyan mintha nem is lenne gyerek a házba :)egész nap beszélget,játszik,elvan/elvagyunk.az éjszakák is nagyon jók.pedig azt hittem hogy szörnyű lesz főleg ilyen fiatalon de nem.most 6 hónapos :)

Minden megváltozott. az élethez, dolgokhoz való hozzáállásunk is. fenekestül felfordult az életünk, más lett a fontossági sorrend. borzalmas volt lelkileg megélni az első hónapokat de még most is nehéz pedig már 20 hós. pedig nagyon jó gyerek, gyorsan fejlődik, nem beteges, bár az éjszakáink elég szörnyűek, az alvás nem menő nálunk :-) Én annyiban csatlakoznék a második válaszolóhoz, hogy nagyon nehezen viselem a bezártságot, hiányoznak a kollégáim, barátaim a szüleim a munkám. vidékre költöztem, itt vettünk lakást, mert a férjem itt dolgozik és sokkal nyugisabb mint Pest. itt nincsenek barátaim egyedül tologatom a babakocsit de szerencsére a férjem mindenben segít és most ő pótolja a barátokat is. ez neki is nagyon nehéz mert nagyon leterhelem sokszor a lelki gondjaimmal. mindig azzal nyugtat hogy ez csak átmeneti állapot és majd visszamehetek dolgozni. nagyon sok áldozatot kellett hoznom de szerintem megéri bármilyen nehéz is!

Egy hónapos a lánykánk és nekem most kezdenek rendeződni a dolgok. Egyre könnyebben megy minden, egyre több időm van rajta kívül másra is. Mondjuk hiányzik az egyetem, de jövőre azt is folytatom. Én jól elvagyok, nem érzem, hogy fenekestül felfordult volna az életünk. Csupán egy kicsit több feladatunk lett. A lányka sem egy problémás eset, tök jól ki lehet vele mozdulni, szereti a társaságot meg a jövés-menést. :)

Szia!30 éves vagyok,van egy 3 éves fiam és egy 6 hónapos lányom.Az életem most csak róluk szól,amióta megszületett a fiam csak róla,de már róluk.Nem érzem tehernek,de nem is könnyű,sokszor nagyon sok szervezéssel,gondolkodással jár,hogy bizonyos dolgokat,hogy oldjak meg,oldjunk meg,de eddig minden sikerült.A fiammal nagyon nehéz,nagyon tüzes természet a lányom szerencsére nyugodt és kiegyensúlyozott.Imádom Őket,Ők az életem értelme,de azért sok lemondással jár,ha az embernek gyereke van,ha kettő akkor még több áldozattal.De mióta megszülettek,azóta van igazán értelme az életemnek.

Ja az életkorom lemaradt. :) 29 éves vagyok.

8hónapos nemsokára,az első 6hét nagyon nehéz volt,nem voltam boldog,sokat sírtam,olyan volt mintha elveszítettem volna a korábbi életem.Tervezett baba,de nem éreztem kirobbanó szeretetet,ez megijesztett.Kb 7hetes korától kezdtem belerázódni,élvezni,mára viszont nincsenek szavak arra,hogy mennyire imádom őt.Szeretek vele játszani,megnevettetni vagy csak figyelni,éppen mit csinál.Vannak nehezebb napok,még mindig éjszakázom,de nem cserélném vissza a korábbi életemre.Több szervezést igényel minden,ő az első,türelmesebbnek kell lennem és meg kellet tanulnom a saját igényeimet háttérbe szorítani.Viszont nagyon sok boldogságot,szeretet ad.Sajnálom azokat,akik negatívan élik meg,bár apa nélkül valóban nehéz lehet,de remélem ők is megtalálják még a boldogságot.

Nem változott az életem csak egy hangyányit, színesebb lett, több a szervezé,s kevesebb a kettesben töltött idő,az első 3 hónap igaz nem volt egyszerű a depresszió miatt(sőt borzalom volt) de összességbe nem változott tanulok,dolgozom,találkozom a barátnőkkel,elmegyünk egy-egy buliba iszogatni,persze ezt kulturáltan tesszük,van sok gyerekes program,ugyanúgy öltözöm,ugyanolyan vagyok,nem lettem sem háztartási robot és nem lettem zsíros hajú mackó felsős gügyögös anyuka.