Van itt olyan anyuka akinek a nagyobbik gyermeke 2 éves ( körüli ) volt mikor megszületett a második kicsije? Mennyire volt nehéz? Mi volt a legrosszabb dolog? És mi volt a legboldogabb dolog? Mennyire volt megértő a nagy a kicsivel szemben?

Mindkét barátnőm úgy szülte a 2. gyereket hogy az első 2 és fél éves volt.nekem egy 3 éves kisfiam van,nem tapasztaltam de láttam a barátnőimet...

Az egyik kislány nagyon megszenvedte a kistesó érkezését de itt anyuka is hibás volt valószínüleg.Folyamatosan beteg volt a kislány és teljesen kikelt magából.Az anya nem tudott elég időt fordítani a nagyobbra,azóta is látszik a kislányon hogy érzi mellőve va,és szegénykém mondja is néha h biztos az ő hibája h anya nem szereti már...mostanában üti a kistesót is de persze ez csak az amit én látok a dolgokból.

A másik barátnőmnél jobb volt a helyzet mert nagyon odafigyelt a nagyobbra,ott is voltak gondok,de már kezdik átvészelni...

Minden testvér féltékeny,ez elkerülhetetlen de odafigyeléssel átlehet vészelni

Nekem 3gyerekem jött sorba 27 és 20 hó van köztük.

A legnagyobbik a középső érkezésénél kicsit visszaesett a szobatisztasággal, jobban cumizott és kicsit megállt a bezsédfejlődésben- de ez 2hétig tartott. És pl az eltelt 2hét után levette magáról a pelenkát és végleg éjjel-nappal szobatiszta lett 27,5hónaposan. A kicsi érkezésénél a középső még nagyon kicsi volt- semmilyen hatással nem volt rá, nem igazán történt vele semmi extra. Itt viszont a nagyon jött ki minden!! 6hétig olyan hisztis, veszekedős, durva volt- teljesen meg volt bolondulva- többen mondták, hogy hol van a nagygyerekünk, mert ez a gyerek nem az. Egyébként kb 6hét mulva viszont visszakerült a lelke a normál kerékvágásba, és visszatért a mi jófiunk. Nagyon nagyon sokat próbáltam vele beszélgetni, amikor éppen nem hisztériázott, meg vele lenni, csak vele játszani, ölelni-puszilni tényleg soksok extra időt próbáltunk rászánni, apa is, nagyszülők is.

Ő egyébként egy nagyon jófiu. Sosem volt hisztis, jó alvó baba volt jó evő, mindig minden nagyon egyszerűen ment vele. Viszotn borzasztó kis viráglélek, nagyon kis érzékeny és könnyel elpityeredik mindenen. Neki kezdődött ősszel az ovoda, amit nagyon nehezen vett- mert a középső tesó még otthon játszhatott anyával, és ráadásul nőtt a hasam a legkisebb tesóval is- aki nemsokára meg is született, szóval neki az a fél év elég nehéz volt. De sok türelemmel és szeretettel- teljesen a helyére került benne minden.

ELvittem kineziológushoz is- és mondta, hogy vannak gyerekek, aki totál elvesztik a lábuk alatt a talajt egy testvér születésénél, és van akinél ez a bizonytalanság eltart akár fél évig is. Itt bizony a szülőnek kell nagyon nagyon figelmesnek lenni a nagygyerekkel, hogy visszanyernye a biztonságérzetét és érezze, hogy őt uganúgy szereti mindenki, mint a tesó előtt.

EGy barátnőmnek a kislánya 4,5éves volt, mikor az öcsi megszületett és biztony a kislánynál is kb 3-4hónapig tarott mire újra 'normális lett'. Pedig a barátnőm is nagyon nagyon kedves és nagyon sokat foglalkozott a kislánnyal is.

Én azt vettem észre pont, hogy a 2év +-3-4hónapnál még nem volt annyira nehéz a kistesó érkezése, inkább később.

A három nagy közt 2 év 3 hónap és 2 év 2 hónap korkülönbség van.

Nem volt nehéz,mivel 2 évesen mind a kettő szoba-és ágytiszta volt. Közlekedni is ügyesen tudtunk,a két éves fogta a babakocsit szépen,rá is értünk totyogósan haladni. Ha akartak valamit ekkor már beszélni tudtak elmondták,nem voltak féltékenyek,nem estek vissza a szobatisztaság terén sem... Kifejezetten könnyű volt! Mondjuk magyaráztam is sokat,hogy "Te már nagy vagy,Neked már nem kell pelenka, Te már ügyes nagy lány vagy,tudsz szólni ha szeretnél valamit,de a hugi még nem tud,Ő ezért sír ha éhes,Neked már van fogad,de a huginak még nincs,ezért ciciből eszik tejcsit,de amikor már olyna nagy és ügyes lesz mint Te,akkor már Ő is bilibe fog pisilni,lesz foga..." A nagyomnak meg is maradt,hogy "neki még nincs foga,még csak szája van" :-) Édes volt!

Az első napon mikor haza hoztuk,akkor kicsit féltékeny,szeretett volna Ő is kézben lenni... Sokszor elmondtam Neki,hogy nagyon szeretem,nagyon ügyes lány.

A második bár nagyon szeretet igényes gyerek a mai napig,de nem volt Vele gond,még annyira sem volt féltékeny,mint a nővére,Neki kevesebbszer mondtam el,hogy a kicsike még azért sír,mert... és azért kell pelus mert...

Viszont a 3-4. gyerek közt csak 17 hónap van. Itt igazából a közlekedéssel van gond csak,meg azzal,hogy az éppen 21 hónaposom állandóan meg akarja enni az 5 hónaposom püréjét... :-D De adni is akar a saját kajájából. Nagyon kell figyelni Rájuk,mert a 21 hónapos szeretné nagyon gyömöszölni (szeretgetni) a kicsit,a haját állandóan piszkálja,néha meg-meghúzza (nem direkt),a játékot van hogy elveszi a kezéből,mert oda Ő akarja oda adni...

A húzós az,mikor a két kicsi egyszerre kezd rá :-)