Ki a hibás, ha a baba 3-4 hetesen kórházba kerül kiszáradás veszélye miatt: védőnő, anyuka, orvos, nagymama? Bővebben lent.

Az én fiam 4 hónapos volt, amikor vesemedence-gyulladással (öröklött vesetágulata és refluxa van)kórházba került. 10 napot voltunk bent, minden egyes nap 2-3 (!!!) kiszáradt csecsemőt hoztak. Volt olyan 2 hetes baba is köztük, akinek a 14 (!!!) éves anyukája direkt nem szoptatta, mert ő olyan dolgokat eszik, amitől a pici hasa megfájdul... Azt mondta, töltött káposztát, meg fűszeres ételeket. Még a 29 éves nagymama sem tudta felvilágosítani. A bőrszinüket most hagyjuk. Borzasztó volt ezeket a babákat így látni.

Akkor kezdett el apadni a tejem, az idegességtől. Mindíg sokat evett, volt tejem bőven, a 3. napon szólt a nővér, hogy szerinte keveset eszik, mérjem le. Nem hittem el, amit láttam!! Az én fiam, aki alkalmanként 150-190-eket evett 20 perc alatt, ugyan annyi idő alatt csak 20-at, meg 30-at. 10 napig sírtam, úgy aggódtam, kapta a tápszert, anyatejet, azt a keveset. Ittam a szoptatós teát, szedtem a More Milket, de 2 hét alatt teljesen elment a tejem.

Szerettem volna szoptatni még, de nem minden áron, azóta még az éjszakákat is átalussza :)

Szóval, a kérdésre válaszolva: szerintem mindenki hibás, de főleg a védőnő, aki azért van igazából, hogy az ilyen eseteket megakadályozza...

11 és fél hós kisfiú anyukája

Sajnos van ma egy buta tendencia a védőnőknél, gyerekorvosoknál, mégpedig az, hogy kizárólag a szoptatást javasolják az anyukáknak, és mellé még vizet sem engedélyeznek adni a kicsinek. Márpedig, ha nagy a meleg, akkor igenis szüksége van a babának is vízre, ugyanúgy, mint nekünk, felnőtteknek.

Unokaöcsém nyári baba volt, ő sem fejlődött rendesen, mert az anyukája nem itatta soha. Aztán kimentek nyaralni Erdélybe, és ott megértették vele, hogy a fiának tesz rosszat, ha szóról-szóra követi a "modern" gondozási szabályokat. Onnantól rohamosan kezdett fejlődni a pici, ma már makkegészséges nagyfiú, 3 éves.

Az én picikém 20 hónapos, és az első időszakban én is csak szoptattam, de vizet mindig kapott. Soha nem volt semmi gondunk. Fél évesen már tettem mézet a teájába, sosem fertőtlenítettem kényszeresen a lakást, és mindenben, mindig a saját józan eszemre hallgatok vele kapcsolatban. Engem is így neveltek, mégsem vagyok allergiás semmire, sőt egyetlen testvérem sem az...

én császáros voltam és 5napig míg a kórházban voltunk a babám éhezett.én éreztem, hogy nincs tejem.

a második nap voltunk már itthon mikor csak egésznap sírt és már a cici se kellett neki(hisz nem jött belőle semmi),na akkor küldtem el apát tápszerért(bevásárlóközpontban lehet venni 1-est is,igaz nem hipoallergén,ez kockázat nekünk nem lett baja)

picikém egy szuszra 75ml-t "benyalt".hát szegénykém éhezett.

hihetetlen hogy nem vette észre senki az eseteket amit írtál.

én is az elvakult szoptatási kajmpányt tartom felelősnek,minden résztvevőjével együtt.

néhányan itt az anyukákat tartják felelősnek, de ez nem teljesen igaz.

magam is sokat küzdöttem a szoptatással, egyrészt mert nem volt elég tejem, másrészt, mert borzalmasan kisebesedtek a mellbimbóim.

a kisfiam 2 hétig 3 óránként 2 órát szopizott, besárgult, és csak nagyon lassan gyarapodott, ezért én is önhatalmúan adtam neki tápot(bár a vedőnőm egyetértett utólag).

a sebes melleimet ha említettem, és a szörnyű fájdalmat ami a szoptatással járt, mindenki elbagatellizálta a problémámat. így szépen elhittem, hogy úgy van rendjén, hogy fáj nagyon, hogy sebes és vérzik, és nem gyógyul.

aztán 4 hetes volt a kicsim amikor műtötték a mellemet, mert a sebeken át elfertőződött és tályogos lett a mellem. a fél mellemről le kellett fejteni a bőrt, mert az egyik tályog elindult, és át akart törni a bőrön. a másik vágást többször újra meg kellet nyitni,met újra begyulladt. szakember tanácsára még akkor is szoptatnom kellett (volna) amikor a mellem kétszeresére duzzadt a műtét előtt.

2 hónapja szívok vele, az egyik sebem még mindig nem gyógyult be. ja és újra szoptatok, és tápival pótolok.

Szia!

Hogy kis is a hibás? Mindenki, az anya,a környezete, a doki...Egy első babás anyuka ,azt se tudja,mit csináljon. Bababarát kórházban szültem,ami azt jelenti,h csak anyatej....fiam be is sárgult,fogyott,felkerült a Picre,ott már adtak tápszert..első babám volt,azt se tudtam mit csináljak,csecsemősők csesztek rá,csak hajtogatták,h szopi más semmi...nos a második babámnál már rutinosabb voltam,bizza becsempésztem a nagy bababarát kórházba a tápszert,és ha kellett ittattam vele...egyszerűen hiába tettem mellre,nem jött a tej...üvöltött az éhségtől...és mivel a csecsemősők,mindenre figyeltek,csak a babákra,és a mamaákra nem,igy szépen megettettem tápszerrel...

Szia!

Ha velünk történt volna ilyen (Hála Istennek az én fiam olyan mint egy díjbirkózó) én egyértelműen magamat hibáztatnám úgy alapból. Egyrészt én szültem azt a gyereket én tartozom érte felelősséggel, engem kell elővenni, felelősségre vonni ha valami nem úgy van. Másrészt mostanában minden védőnő/gyerekorvos az anyatejes táplálást erőltetik, csak vészhelyzetben írnak tápszert ha a kismama nem áll ki magért és a gyerekéért.

Hozzátenném, hogy nálunk eddig 1x a védőnő és már 4 hónaposak vagyunk, ráadásul első babás anyuka vagyok. Azt nem mondom, hogy gőzöm nem volt az egész gyerek témáról, de azért csak rá kellene nézegetni egy kismamára aki még sosem csinált ilyet, hátha segítségre szorul vagy ne adj Isten nem tudja ellátni a szerencsétlen gyereket. Nálunk arról szól a védőnői szolgálat, hogy hordjuk le a gyereket oltásra meg ha akarjuk 2-3 hetente méretni, elénk tesznek egy papírt amin az áll, hogy a védőnő hetente látja a gyereket és alá kell írni. Kérdem én, hogy ha netán valami probléma van a gyerekkel, hogy védjem meg magam ha alá írtam, hogy a védőnő hetente látja a gyereket? Az okokat és miérteket messzebb kell keresni. Az egészségügyi intézetben ahol a kisbaba született, mert itt kellett volna "megtanítani" a kismamát szoptatni, pelenkázni, fürdetni, stb. Nekem az a véleményem, hogy addig nem szabadna hazaengedni egy anyukát sem a kórházból amíg nem tudja 100%-osan ellátni a gyerekét.