Anyukák! Van olyan mondat gyerekkorotokból amit annyira utáltatok hogy megfogadtatok soha nem mondjátok a gyereketeknek?

Rossz nézni, amit csinálsz - anyósom egyik kedvenc mondása.

A másik: az olyanoknak, mint mi, soha nincs szerencséje.

Ha bármelyiket mondani fogoma gyerekemnek, egy péklapáttal verjenek fejbe.

nem tudod megcsinálni....

nah ezt nem fogom soha mondani a gyerekeimnek_!!!

nekem sokat mondták ezt, és abszolút kis ügye -fogyit csinál az emberből ....felnőtt fejjel döntöttem el magamba is hogy de, én meg tudom csinálni, ha más nem hiszi akkor is !!!

én inkább azt szeretném átadni a gyerekeimnek hogy de, te igenis képes vagy erre és meg tudod csinálni!!!!!

"Vegyél fel valamit,mert fázok!" :-)

"Nem szeretni kell,megenni!"

Ezektől kikészültem.

"Azért, mert én azt mondtam." Ez nagyon ki tudott vinni a világból gyerekként, ha valamiről megkérdeztem, hogy miért kell, vagy miért nem lehet.

Illetve a másik: "Engem nem érdekel, hogy a Kovács Juliskának mit enged meg az anyukája, én te az én gyerekem vagy, és ÉN nem engedem meg."

Nem voltak ezek olyan traumatikus hatással rám, de ettől még utáltam, ha anyukám ezeket mondta, mert már akkor is olyan üres frázisoknak tűntek.

Érdekes, apukámnak nem voltak ilyen bevett sablon mondatai, vagy legalább is most nem jutnak eszembe.

Volt még egy anyutól, ez pont nem rég került szóba, ráadásul miatta jutott eszembe :D Ez úgy volt, hogy a fiam valami eszetlen marhaságot csinált, én meg elképedésemben azt találtam mondani, hogy "Normális vagy??" anyu meg pont ott volt, és halkan megkérdezte, hogy most tulajdonképpen erre a kérdésre milyen választ várok. Na itt ugrott be, hogy hát hé, ezt a kérdést én is sokszor megkaptam gyerekkoromban, csak más szóhasználattal, anyu ugyanis azt mondta mindig, hogy "Eszeden vagy??". Ezen végül mindketten jót röhögtünk, én meg azóta igyekszem mellőzni ezt a felkiáltást, mert tényleg semmi értelme.

Ja, és még egy: "Lány létedre ilyen ... vagy?/így viselkedsz?" Ez általában a rendrakáshoz kötődött. Fú, na ezt a lány létedre dumát nagyon nem bírtam.

"Addig innen nem állsz fel, amíg ezt meg nem eszed!"

Na, ezt sosem fogom mondani a gyerekemnek, a legrosszabb kajákat is meg kellett ennem, még akkor is ha utána kihánytam :-(

"Ilyen jegyekkel csak kukásembernek fognak felvenni"

Sajnos mindig nagy volt az elvárás felénk, hiába voltam jó tanuló mégis ezt mindig megkaptam. Holott főiskolát végeztem és vezető pozícióban dolgozom most is...

Van még 1-2 de azt nem szeretném leírni.

Fáj a lábam.. (gyalogoltunk valahova)

Ne gondolj rá!

Na hogy nem lehet rá gondolni ha fáj valamid?

Nekem nem konkrét mondat volt, ami nyomott hagyott.

Mamám mondta mindig az összes utcabeli öregasszonynak, szomszédoknak , hogy nézd meg hogy néz ki ez a lány, milyen vékony, alig eszik, stb.

Na, ez olyan nyomott hagyott, hogy még 32 évesen is volt, hogy amikor strandra mentünk, nem voltam hajlandó levetkőzni, volt, hogy kint sírtam a kocsiban, hogy én nem megyek be, nem vetkőzök le.

Vékonyka voltam az igaz, de 12-13 éves. Aztán persze később kinőiesedtem, vékony maradtam, de nem vézna. De akkor is bennem volt amit a mamámtól állandóan hallgatnom kellett, és emiatt kisebbrendűségi érzésem volt, stb. Na szóval igencsak nem éreztem jól magam.

Aztán most lett gyerekem, (8 hónapos), 10 kg felesleg van rajtam, de sokkal jobban érzem magam így.

Én a gyerekemnek (unokámnak) soha nem tennék megjegyzéseket a külsejére.