Itt minden anyuka ennyire jó es tudatos szülő lenne?

Messziről jött ember...

Nemcsak itt van így, a családi kapcsolatoknál is. Ha hiszed, ha nem, az ottaniak 99 -a:

- hűséges a párjához, sosem csalná meg, sőt, senkinek sem tetszik másik férfi, meg rá sem néz másra úgy egyálalán

- a háztartás mindenkinél rendben van, a lakás csillog-villog a napi munka után is, mert ő olyan ügysen beosztja za idejét még 3 gyerek mellett is

- minden férj házimukát végez. Aki nem törölget port férfi létére, és nem mos ablakot, nem mosogat, attól el kell válni.

-mindenki minta apa, akinek munka után csak a gyerekei vannak, játszik velük, türelmes, (gondolom, miután a házimunkát elvégezte) épp csak nem szoptat

- mindenki 18 évesen költözött el otthonról, mert olyan önállóak és talpraesettek, egyből albérletet találtak, meg munkát, de minimum kettőt is, emellett tanultak persze.

-a minimálbérből is fényesen meg lehet élni, csak beosztás kérdése. (a top válasz az volt, amikor valaki azt írta, hogy havi 70.000 Ft-ból is meg tud élni, sőt!!!! félre is tesz havonta - megy a ki a csóróbb, és ki él meg kevesebből, mert olyan ügyesen osztja be- verseny)

-Az itteni anyukáknak meg sem fordul a fejükben az abortusz soha,

- mindenki szoptat, mert ezzel a lehető legjobb módon táplálja a gyermekét, a kicsi szeme fényét

-akire más rá ne merjen szólni, mert nem rossz, csak eleven, és a sok bunkó ezt nem érti

-mindenki útálja az anyósát, mert beleszól mindenbe, hogy az a szemét férj nem képes elfelejteni az anyját, végülis már felnőtt, semmi köze hozzá, azon kívül, hogy megszülte, felnevelte, itt van neki őőőőő, a feleség az anya helyett... És ez a szemét féfr nem áll ki mellette, nem érti meg.... Mert ő mindent jobban tud, mint anyós.

- külön kell költözni. Itt mindenki külön lakik a szülőktől, és a kérdező, akinek ezzel van gondja, hogy ő nem, annak el kell költöznie. Nehogy szóljon anyósnak, hogy sós a leves, mert költözni kell. Itt minenki frankó, a semmiből is az egyik válaszoló -azaz minimálbérből- házat vett, akkor más is meg tudja csinálni.

-a gyerek nem néz tévét, mert káros hatásai vannak, és ez borzalmas, aki nézeti a gyerekkel, az már a veszélyeztetés kategória.

-a gyerek csokit sem eszik, csakis kizárólag gyümücsöt és zöldséget, inkább a nyers répakockát választja, mint a cukrot.

-mindenki következetesen nevel. Senki sem türelmetlen, és ha a gyerek az ötvenedik "ne csináld" ellenére is csinálja, akkor is el kell magyarázni neki, hogy a vizes fűbe nem szabad belefeküdni. A gyerek seggére senki sem csap, mert az bántlmazás, és szemét szadista vagy, ha rá mrsz ütni. Inkább dekkolj a konnektor mellett, mint meglegyintsd azt a drága lényt.

Ezzel szemben nekem van férjem, van 4 gyerekem. Anykámmal lakunk (minő beteges dolog így 30 évesen, igaz?), az lényegtelen, hogy ő nyugdíjas, segítjük egymást, ami szerintem család lényege, de a GYK válaszolói szerint e már maga nem jó. A 2 évest igenis le szoktam ültetni a tv elé, ha pl. mosogatok, vagy valami dolgom van, mert ott elül, é meg tudom csinálni a dolgom. Ehet a szobában, mert amikor az ikreket etetem, nem tudok kirohangálni a szobából a konyhába, hogy épp melyik kést bányászta elő, vagy épp kilóg az udvarra. Adok neki csokit, mert ha melátja, hogy én eszem, akkor nem tehetem meg, hogy nem adok. Képes 3-4 szelet Milkát megenni. Bár múltkor rájött, hol tartom, és lenyúlta, megevett fél táblát.

Ha 3-adszor szólokvalamiért neki, már felemelem a hangom. Utána kiabálok. Sőt, néha-néha a fenekére is rácsapok, mert magyarázhatom, hogy a kiságyba nem ugrunk be, mert ráesik a kicsikre, nem érti meg. Jóban vagyok anyósommal. Fel is szoktam hívni, csak úgy beszélgetni. Sőt, küldöm is hozzá a férjem, és még azt is merem mondani, hogy egyél nyugodtan anyádnál.

Ja, férj. Az enyém nem segít a házimunkában. Én nem szeretem, az az én dolgom. (tudom, őskövület vagyok). Csinálja a dolgát kint a kertben, az udvaron, én meg idebent. De nincs is kedve házmunkát végezni igazából, tudom, válnom kellene az ilyen embertől...

Én akko

Senki sem tökéletes. Ezen az oldalon azonban ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs akkor az.

Rosszul vagyok attól ami itt megy, minden nap csak a vita, a rosszindulat, a milyen szar anya vagy megy. Szomorú, hogy felnőtt emberek, nők, anyák ezt művelik egymással.

Egy ideje próbálom odaírni mindenhová, hogy foglalkozzon már mindenki a saját dolgával, ha a másik szoptat, nem szoptat, ad csokit, nem ad csokit, van férje, nincs férje, akármi, az nem az ő dolga. De itt az anyukák hirdetik, hogy ők milyen fantasztikusak, és csakis kizárólag az a jó, amit és ahogyan ők csinálnak. Aki másként csinálja, az hülye,tanulatlan, rossz anya, és minek szült gyereket kb.

Nem szabad foglalkozni az ilyenekkel kérdező.

Én rengetegszer írtam már ki kérdést, hogy megértsem, miért ilyenek itt az anyukák, de rájöttem felesleges.

Itt mindenki makulátlan és tökéletes....

Nézd, vannak olyan dolgok, amikben - legalábbis egy ilyen oldalon - nem szabad véleményt nyilvánítani. Ha ki lenne írva a nevem, lehet, engem is sokan leszuperanyuznának, mert sikerült összeegyeztetnem a háztartást a gyerekneveléssel (igaz, 3 év kellett hozzá, mire beállt a rendszer), mert tudtam szoptatni, mert a gyerekeim sokat vannak a levegőn stb. Emellett persze nekem is vannak hiányosságaim: a gyerekeim sajnos sok mesét néznek, olykor kiabálok velük, néha bizony kikapnak, és persze a napi egy Túró Rudi sem maradhat el. :) Ja, és nem alszik el egyedül egyik sem. És még soha nem aludtak a nagymamánál. Azt pedig meg sem kockáztatom, hogy leírjam, hogy nem volt légzésfigyelőnk. Minek? Az elején még előfordult, hogy válaszoltam az ilyen jellegű kérdésekre, de miután nem egyszer megkaptam, hogy egy agresszív állat vagyok, potenciális gyerekgyilkos, miközben ráerőltetem magam a gyerekeimre, inkább nem válaszolok ezekre a kérdésekre. Volt, aki tudni vélte, hogy nem élünk a férjemmel nemi életet, mert velünk aludt a baba. Azóta az ilyen kérdéseket is kihagyom. Inkább azokra válaszolok, ahol tudok segíteni.

Apropó, segítség. Pár naponta jön egy olyan kérdés, ahol az anyuka aról panaszkodik, hogy nem tudja elvégezni a házimunkát a baba mellett. Ha megfigyeled, ezekre az a "jó" válasz, hogy "Ne is mondd, én sem tudom megcsinálni", ha pedig valaki leírja, hogy ő hogyan csinálja, az el van könyvelve nagyképű szuperanyának. Pedig valószínűleg csak segíteni szeretne.

Hát akkor csatlakozom a rossz anyukákhoz! :-)

Én igenis rácsapok a fenekére vagy a kezére, ha 10-edszer mondom, hogy ne ugráljon le az ablakból, ne szedje az égő parazsat a kályhából....

Én igenis adok nekik édességet, mert a rengeteg féle ételallergiájuk miatt sok mindenről kell lemondaniuk. Pl a csokis-mogyorókrémes vagy épp lekváros kenyérről. Ők nem kaphatnak a boltban chipset, kukit, kakaós csigát sem...allergia...szörnyű egy dolog.

És igenis kiabálok velük, ha már másképp nem megy.

Épp tegnap volt egy eset a lányommal, aki 10 fokban, szélviharban a suli udvarán egy szál pólóban játszott, és a napközis néni hagyta. Őt is kérdőre vontam.

Nem vagyok szuperanyu, sőt, szigorú vagyok, mindenki ezt mondja. Mégis az én gyerekemről mondják,milyen illedelmes.

Szerintem nevelés kérdése minden, mert ha nem szólnák rájuk, nem lenne szigorú napirendjük, nem lenne jutalom-bünti rendszer, akkor igencsak nehéz dolga lenne akár az iskolában a tanítónéninek, akár az oviban az óvónőnek.

Én pl gonosz vagyok, és külön örültem, hogy 4-ig van ovi, suli, mert így tudok takarítani, főzni, mosni, orvos járni, sőt, még sütit is tudok sütni. Ami szerintem nekik is előny,mert így nincs szükség bébiszitterre, hanem reggel mennek, délután jönnek. És nem érzik azt, hogy jajj, anyu megint takarít, nem velünk van.

azért nehéz, mert a kiírt kérdésekre nem lehet igen-nemmle, egyszerűen válaszolni.

például az adsz-e édességet kérdésre mit írjak, ha napokig semmit (mert nincs itthon vagy nem jut eszembe), aztán meg egy nap megeszik pl 2 csomag ropit+ apa is ad neki aztán egy rudit. meg ugye leírhatnám, hogy egyszerű a dolgom, mert magától MÉG nem kéri, ha nincs előtte. meg kinek mi az édesség? pl a joghurt, túrókrém beleszámít?

írhatnék annyit is, hogy én sohasem ütök rá a gyerek kezére vagy más testrészére. ami igaz is, de ennek az az előzménye, hogy egyszer kipróbáltam. eredmény: azóta is lelkiismeretfurdalás, a gyerek két hétig maga is ütögetett, ja és akkor még ki is röhögött. viszont szokott büntiben lenni pár percig és közben persze nyüszít. ez sem hangzik túl humánusnak, de még nem találtam szimpatikusabbat.

aztán a légzésfigyelő és ezer más babakütyü: szerencsére mi mindent kaptunk. ha meg kellett volna venni, nem biztos, hogy lett volna. és lehet, hogy 4. gyereknél már nem fogom szükségét érezni valaminek.viszont sokan, főleg első gyereknél, megvesznek mindent, amit ajánlanak nekik. ettől nem lesznek jobb vagy rosszabb szülők. utána úgyis kiderül, hogy mi szükséges.

nagyon sokszor elkezdek válaszolni egy ilyen kérdésre, aztán rájövök, hogy túl összetett a véleményem, hosszú lenne leírni vagy éppen van pro-kontra érvem is. ilyenkor inkább hagyom a fenébe vagy néha csak egyszavas választ írok (igen, van légzésfigyelőm) és aztán gondoljon mindenki amit akar!

OFF: rohadtul bírom,hogy ha feltesz egy normális anyuka egy hasonló kérdést,akkor egyből találni normális anyukákat,akik hasonlóan gondolkoznak- látszólag. Ellenben ha megnézel bármilyen kérdést,ahol "lehet" vitázni,nem találsz normális anyukát,csak a saját igazát hajtja,ugyan úgy "nem kiabál,nem csap a kezére a gyereknek,csilli-villi ház van...stb" - nagyon kevés a kivétel,akiknek tisztelet!! - nem tudom az ide tévedtek közt hány olyan anyuka van,aki nem a fent említett "érdekes" anyuka.

És,igen,ha muszáj,70ezerből is megél az ember,hiszen azok akik ilyen szegényesen élnek,azok hozzá szoktak ahhoz,hogy mindenből a legolcsóbbat veszik és nem vesznek meg bizonyos dolgokat. Aztán amikor 80-at kapnak,akkor abból a 10 ezer többletből bepótolják :-) nem képesek félre tenni.

A nagyommal soha nem kiabálok,mégis nagyon lelkis gyerek,Ő az a fajta,akit ha sír,könnyű megnyugtatni egy öleléssel,egy puszival.Ha éppen értetlen időszakában van,akkor gyengén meglegyintem hátul a fejét (úgy,hogy ne fájjon,de ez bőven elég ahhoz,hogy ne kelljen többet rá szólnom a miatt,ami miatt addig kellett)- ezt anno írtam itt,és szépen le is pontoztak :-D hogy én milyen gyökér is vagyok ezért...:-D

A másod szülött olyan fajta,aki ha elesik,még képes rákontrázni,ezért Őt katonásan nevelem. Ha elesel felállsz,nem hisztizel,abba hagyod,most! 1,2- addigra össze is szedi magát. Ő az,akire többször rákiabálok,mert nem akar öltözni,vagy mert már megint beszélget ahelyett,hogy enne és haladnánk. Volt már,hogy kapott egy sallert,mert már annyira felmérgelt a nemöltözéssel.

A hármaska-négyeske még kicsi.

A ház nem ragyog,megcsinálom amit meg tudok/ por van,a pókhálót azonban már nem tűröm,a szőnyegek is naponta vannak felseperve/porszívózva (mikor melyik),naponta eszünk házi kosztot. Édesség nincs minden nap,ahogy gyümölcs sincs- ennek anyagi okai vannak,egyébként lenne mind a kettő minden nap!

Nem rossz evők,a tej,tejtermékek amik hanyagolva vannak az életünkből. Nem itattam Őket tápszerrel sem,teát kapnak mióta hozzá vannak táplálva- de nem instant baba teát,hanem rendes gyümölcs teát. Előszeretettel adok a kicsinek itthon főtt ebédet,ha muszáj,vagy ha már nincs ötletem mit főzzek Neki,akkor oda adom az üvegeset is,de azt annyira nem szeretem,mert tudom,van benne olyan is,amit én nem adnék még Nekik- pl cukrot nem teszek bele a pürékbe,csak a tejbegrízbe tettem egy kicsit.

Viszont kapott mindegyik 6 hónapos kortól kukót,kenyeret,kenőmájast,vajat.

Nyáron nem vagyunk kint este 9-ig,max fél 8-8ig -ezért még a Párom is hülyének néz,de én szeretek este időben lefeküdni,mert nem tudni,milyen éjszaka vár rám,reggel pedig ugyan úgy fel kell kelnem.

Nem szeretem,ha a tv előtt ülnek,ezért nincs is mindig bekapcsolva. Nem játszom Velük,nem olvasok- volt idő,de már nem fér bele- lehet lepontozni,nem érdekel. Pihenni a gép elé járok,így tartom a kapcsolatot tesómmal.

Nem kapnak mindig játékot,sőt,szülinapokon is csak egy torta van,és névnapot egyáltalán nem ünneplünk,meg sem említjük,hogy olyan is van!

Igyekszem bevonni a gyerekeket,hogy segítsenek egy-egy dologban,de pl a konyhában nem tűröm meg Őket (ahogy anyukám sem minket),ha csinálok valamit-mondjuk nekünk kicsi a konyha.

:-D Tettem fel a háztartási gépek kategóriába kérdést,elgondolkoztam,hogy lehet jobban járnánk egy mosogató géppel,az egyik kommentemben írtam,hogy

nem az idő a fő szempont,hanem a fogyasztás,erre volt valaki,aki teljesen kiakadt,hogy az idő nem számít,4 gyerek mellett....

Apuka a gyerekekkel?? 10-12 naponta jár haza,3-4 napot. Ha mázlija van,akkor egy napot végig alszik,ha nincs,akkor mind a 3-4 napot végig dolgozza,majd a 4-5. napon hajnalban megy vissza dolgozni megint 10-12 napra. Ha itthon van,örülök,mert reggel nyugodtan elmehetek a boltba itthon hagyva a gyerekeket,nyugodt gyerekek,nem zavarják az apjukat az alvásban :-D - ez durván hangzik,de ilyenkor már csak fél álomban van az apuka,ha szólnak a gyerekek,akkor azonnal kel fel,törli a feneket ha kell...bármit.

Úgy érzem,én megtaláltam az arany középutat. :-) Aztán hogy milyen anya vagyok,majd később derül ki :-)

Azok,akiknél minden flottul megy,soha nem kiabálnak a gyerekekkel,mindig ragyog a lakás,mindig segít apuka.. ott vagy tényleg csak egy álom van lefestve,vagy újgazdagékról van szó és bejárónő,dada van,és apuka is csak irodában dolgozik,napi 8 órát,vagy otthon dolgozik.... Mert egy átlag magyar családról ez nem mondható el.