Te megcsináltatnád a kislányod lábujjait vagy sem? Szépészeti probléma.

Én érintett vagyok a témában. Nekem is össze van nőve a lábujjam az egyik lábamon, anyai ágon szinte mindenkinek, és a kisfiamnak mind a két lábán.

Soha de soha semmi hátrányom nem volt belőle, nem csúfoltak, mert érdekes módon nem látszik igazán. A fiam 8 éves, sem oviban sem iskolában nem vették észre nála. Ahogy nőnek a lábujjak, ez a kis bőrlebeny besüpped, és még mezítláb sem észrevehető.

A fiamnál először a férjem azt mondte, hogy vágassuk szét, de ahogy telt az idő teljesen megszokta, hogy ilyen és már nem is foglalkozunk vele.

Ha a korrekciós műtét mellett döntötök, akkor keressetek fel sebészt és beszéljetek vele, mert én úgy tudom, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, érdemes plasztikáztatni, a bőrfelületet pótolni kell a szétvágás területén. Legalábbis, amikor 8 éve utánajártam, akkor ezt ajánlották.

Nem csináltatnám meg.

Ha valóban nem okoz neki egészségügyi problémát, akkor szerintem teljesen felesleges kínzásnak tennéd ki ezzel. Ez azért nem olyan horderejű dolog, ami elcsúfítja a lányodat. Ilyen kisebb kozmetikai, szépészeti beavatkozásokat meg szerintem nem szabad gyerekeken elvégezni.

Ha csúfolni akarják, akkor úgy is találnak rajta fogást. Én őszintén szólva nem gondolom, hogy bárkit is zavarna ez a picike kis szépséghiba. Nem ilyenek miatt szokták azt mondani a nőkre, hogy bányarém :)

Anyósod reakciójával én sem értek egyet, és tényleg a ti jogotok ezt eldönteni. De a helyetekben én nem tenném ki ennek, mert felesleges macerának tartom. Ha majd felnő és tényleg annyira zavarni fogja, akkor megcsináltathatja, addigra már valószínűleg fejlettebb lesz az orvostudomány, nem hiszem, hogy probléma lehet abból, ha később csináltatja meg.

13-as válaszolóval teljesen egyetértek. Akkor fogja szégyellni ezt a dolgot, ha tőletek állandóan azt hallja, hogy ez valami borzalmas torzulás, amit rejtegetni kell, és mindenki rosszul lesz tőle. Ha a helyén kezelitek a dolgokat, ahogyan kell, akkor nem fogja érdekelni, sőt, lehet, hogy még büszke is lesz rá. De a kérdező hozzászólásaiból nekem eléggé úgy tűnik, hogy ez a hozzáállás náluk nem jöhet szóba.

"Elfogadható persze egy ilyen kis hiba,de miért kellene elfogadnunk? Ha magamból indulok ki,én gyerekként,tiniként haragudtam volna a szüleimre,ha lett volna lehetőségük eltüntetni testi hibámat és mégse tették."

Hát, akkor ennyi erővel minden ember gyűlölhetné a szüleit, mert mindenkin lehet találni valamilyen kis hibát. Most én is utálhatnám a szüleimet, mert nem vetettek le a fenekemről egy nagy anyajegyet, vagy nem kaptam szilikonciciket 13 évesen, amikor még lapos voltam és ez nagyon zavart, vagy hogy nem vittek el zsírleszívásra 10 évesen, amikor duci voltam, és még hosszasan folytatnám a sort. Kedves kérdező, gondolom a te testeden is akad olyasmi, amit kevésbé szeretsz, hibáztatod a szüleidet, mert nem vittek el gyerek- vagy babakorodban plasztikai sebészhez, hogy eltüntessék a testi hibáidat? Gondolom nem.

Ezeket azért gondold át még egyszer, mielőtt véglegesen döntesz.

21. vagyok.

Persze, hogy tudok, mondjuk a magassarkút csak alkalmi cipőként hordom, illetve ha nagy ritkán el tudunk menni táncolni. De egész nyáron papucsban járok, amiből kilátszanak a lábujjaim. Nekem tényleg nem okoz problémát. Mondjuk nálunk, mint mondtam, a családban sűrűn előfordul, nem problémaként éljük meg, hanem úgy mint egy apró különbség, kuriózum.

25-ös vagyok. Akkor itt valóban csak értékrendbeli különbségről beszélünk. Na meg ízlésről is, pl számomra minden icipici anyajegy zavaró, mert úgy már nem lehet makulátlan a bőr.

A "dagadtság" sem ilyen egyszerű, ahogy te lefested, csak azok gondolják így, akik alkatilag vékonyak. Én pl nem zabáltam és rendszeresen tornáztam, kamaszkoromban mégis elég husi voltam.

Ha mindenkiről minden testi hibát eltüntetnénk, akkor nem lenne olyan ember a világon, aki ne esett volna át több plasztikai műtéten, ugyanis tökéletes külsejű ember nincs.

Na mindegy, ez már off, mert te eldöntötted, hogy megteszed, csak azért írtam le a véleményemet, hogy lásd, hogy nem mindenki utálná a szüleit, hogy nem vetették alá őket babakorukban egy plasztikai műtétnek. Én inkább azért neheztelnék rájuk, ha nem tudtak volna olyannak elfogadni, amilyen vagyok. És ezt nem azért mondom, mert nekem nem számít a külső, sőt, nagyon is hiú vagyok.