Szerintetek miért nem vállal egy nő 2. gyereket, ha minden adott hozzá? Nem önzőség ez a részéről?

Lehet a szülés nagyon nehéz volt, nem szeretné átélni újra. Vannak olyan nők, (jómagam is) akik egyszerűen 1 gyerekre vannak beállítva :) Idegileg, fizikailag mindenhogy. Lehet nem lenne türelme hozzá, az pedig rossz lenne ha a nagyobbik gyereken "csattanna az ostor".

Lehet mégse olyan jó a házassága, vagy sok-sok érve lehet.

Én megértem azt a bizonyos anyukát. Egyrészt nem mindenkinek az élete nagy álma (még ha az enyém személy szerint éppenséggel az is) hogy 2,3 vagy akárhány gyereket szüljön. Aztán van olyan is, hogy valakinek a terhessége maga volt a rémálom, és esetleg ezért nem akar szülni még egyszer. Ma már szinte elvárás, hogy áradozz a terhesség szépségeiről, és csodáiról, akkor is ha a 20. hétig a pohár vizet is kihánytad, a 21. héttől meg folyamatosan keményedik a hasad, és görcsölsz. Az ember ilyet max a közeli hozzátartozókkal, arátokkal beszél meg, de sokszor még azokkal sem. És persze ne felejtkezzünk meg arról, hogy nem minden baba olyan, hogy 3 óránként kacagva ébred, megszoptatod, és már alszik is vissza. Az én kisebbik gyerekem az első 3 hónapot például végigbőgte. Néha én is azt gondolom, hogy nincs az az isten, hogy én ezt még egyszer végigcsináljam.

De ne feledkezzünk meg a szülés utáni depresszióról sem, az is sok nőnél előfordul. Ezek mind olyan dolgok, pláne, ha esetleg egyszerre több is közrejátszik, amik miatt inkább lemond valaki még egy babáról. Ezt kívülállóként nem tudhatjuk.

Az meg, hogy a férj reggel, meg délután elviszi a gyereket oviba/suliba, még semmit nem jelent, attól még lehet,hogy egyébként alig segít a gyereknevelésben, ezt sem tudhatod.

A többi segítségről meg annyit, hogy szerinted mit kéne mondania szerencsétlennek? Az én anyósom is olyan, hogy előadja, hogy nélküle aztán már a farkasok játszanának a csontjainkkal kb, mert ő aztán annyit segít. Ilyenkor mindig mondom én is, hogy igen, tényleg, nagy segítség (és néha tényleg az, de közel sem annyira mint ő gondolja).

Szóval lényeg a lényeg, nem tudhatod, hogy valójában nem áll-e fenn egyik, vagy akár mindegyik probléma az említett családban.

Gyereket meg az ember saját magának és a párjának szül, nem a már meglévő gyerekének. Én pl alig játszottam együtt a tesómmal, ilyen nincs ló, jó a szamár is alapon, ha senki nem volt kint a saját barátaink közül, akkor esetleg "ráfanyalodtunk" egymás társaságára. Pedig mi a kifejezetten jó testvér kategóriába tartoztunk, a mai napig számíthatunk egymásra mindenen.

Mindenkivel kiszúrás lenne, ha akarata ellenére bevállalna még egy babát. Jó lenne, ha mindenki felfogná, hogy soha nem kistesót szülünk a meglévő gyereknek, hanem egy új embert, aki ugyanolyan különálló személyiség, mint a "nagytesó", nem pedig egy játékszer, egy ajándék a meglévő gyereknek.

Ha a családból csak egyvalaki nem akarja a babát, akkor nem szabad bevállalni, pláne ha ez az valaki az anya. Lehet, hogy fontos a testvér, de nem mindenáron. Csak akkor, ha mindenki akarja.

És azt meg oltári nagy baromságnak tartom, hogy a legnagyobb kiszúrás a gyerekkel az, ha egyke lesz. Ezerszer nagyobb kiszúrásnak tartom pl azt, amikor valaki bevállal sok gyereket kis korkülönbséggel úgy, hogy erre igazából nincs kapacitása, és emiatt nem jut elég idő, energia, szeretet, vagy éppen pénz mindegyik gyerekre egyenként.

Mielőtt nekem esnétek, nem azt mondtam, hogy minden sokgyerekes családban gondok vannak. De bizony sok ilyen van, én legalábbis rengeteg ilyet láttam a környezetemben, hogy felelőtlenségből, vagy éppen a család nyomására jöttek egymás után a babák és ezt az egész család megsínylette.