Szerintetek ez csak általánosítás a részemről?

Igen, általánosítás.

Ráadásul süt a kérdésedből, hogy szerinted te csinálod jól, bezzeg az unokatestvéred lepasszolja a gyerekét, fúj, minekszülazilyen.....

első fiamra 2 évig vártunk,2. egyből jött,még meg is lepődtünk,ennek ellenére mindkettőt nehezen hagyom ott akárhol...még szüleimnél is,pedig 100%ig megbízok bennük,tudom,hogy a legjobb kezekben vannak náluk.

Szerintem ez személyiség függő...unokatesód valószínű "lazább" ilyen szempontból.

Sógornőméknél még nincs 2 éves a gyerek és már többször voltak külföldön is férjével, és a pici addig nagyszülőknél volt.

Nem vagyunk egyformák,mindenki máshogy csinálja.

Nem biztos, hogy csak ezen múlik, de lehet, hogy ez is benne van. Meg azt is szokták mondani, hogy az idősebb szülők általában hajlamosabbak túlfélteni a gyereket (nagyobb korában is).

De igen, ez ÁLTALÁNOSÍTÁS, ami önmagában nem baj, mert miért ne lehetne általánosságban következtetéseket levonni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy minden egyes emberre igaz.

Én fiatalon szültem, mint az unokatestvéred, a teherbeesést sem előzte meg semmiféle próbálkozás. Lehet hogy ezért, lehet, hogy nem, de nálunk sem okozott gondot, hogy a nagyszülőknél aludjon már pici korában is (igaz, mi egy évig anyukámnál laktunk, így ha már aludt, gyakorlatilag bármikor elmehettem este ide-oda, neki a nagymamája újszülött korától nagyon közeli családtag volt). De ez nem jelenti azt, hogy én ne félteném a gyerekem. Ha nem anyukámmal volt, bennem is volt némi félsz, hogy vajon mi történik (sose történt semmi :)), de anyukám olyan személy, akiben feltétlenül megbízom.

Először is,nagyon megfigyelhető a mi környezetünkben hogy a 3 feletti anyukák(akik 3 felett szülték az elsőt is),sokkal aggodalmaskodóbbak,sokkal jobban próbálják magukhoz kötni a gyereket,és lenézik azokat akik már pár hetesen simán otthagyják néhány órára a nagyszülőnél.

Nos mi nem terveztük a fiunkat,20as évünk elején vagyunk,lazák vagyunk,nem aggódjuk túl a dolgot,aludt már nagyon piciként a nagyszülőnknél rendkívül talpraesett,önálló,kiegyensúlyozott,és társaságkedvelő 2,5 éves fiunk.Tudunk kikapcsolódni,szórakozni anélkül is,hogy nincs ott a fiunk és szerintem szükség is van rá egy kapcsolatban.Sőt én szerintem egy anyának és egy apának is vannak saját igényei amik szintén fontosak.