Normális, hogy ezt érzem?

Huh de dühös voltam mindig én is!!Kb 2 év alatt jött össze első fiunk,és akkor már feljártam ide és mindig ki voltam akadva,hogy a kis tinik egy együttléttől teherbe esnek,aztán mennek abortuszra....nem tartottam igazságosnak....megértelek!

De ha ez vigasztal végül összejött nekünk a baba,már 3 éves és azóta született egy öcsije is,aki 9 hónapos, és ő elsőre sikerült,meg is lepődtünk:)

Szóval tudom,hogy ez idegesítő,de ne ezzel foglalkozz,kitartást,nektek is össze fog jönni:))

tudom...tiszta idegesítő...én is folyton azon agyaltam, hogy miért van az,hogy más nem is akarja mégis összejön,mi meg kipróbáljuk a létező összes módszert és semmi eredmény...

Aztán végül hagytunk mindent, már nem is fájt annyira mikor elmúlt még egy hónap baba nélkül na és akkor sikerült:))

2.-al meg úgy voltunk,hogy kezdjünk el időben próbálkozni,hogy ne legyen olyan nagy a korkülönbség, erre 1 próbálkozás után sikerült:))igen,2 év van köztük, a nagy októberben lesz 3:))

Szia! Szerintem normális, hogy így érzel, nyilván nagyon nehéz, ha szeretne az ember gyereket, és sokáig nem sikerül.

De azért ha elhatalmasodna rajtad a „bezzeg ennek a kis ***nek sikerült” érzése, gondolj arra, hogy aki nem akar gyereket, és úgy lesz terhes, annak (ha normális, érző ember) legalább olyan lelkitusát jelent ez az állapot, mint neked a sajátod.

Persze, tudom, sokan felelőtlenségből esnek teherbe, és biztos van olyan nemnormális, akinek egy abortusz semmiség, azonban vannak, akik védekezés ellenére járnak így, és nem „jókedvükben” választják az abortuszt – nos, szerintem ezek a nők egész életükben ott hordozzák a lelkükben a fájdalmat.