Mi ez az óriási fehajtás most a nevek körül?

Azt gondolják, azzal lehet kitűnni a tömegből, ha különös neve van az embernek. Ma semmiért nem szeretnek az emberek megdolgozni: inkább próbálnak bejutni egy valóságshowba vagy Messiásnak nevezik el a gyereküket, mert azt gondolják, hogy ezzel megoldják az érvényesülés problémáját.

Én nem büntetném a gyerekemet azzal, hogy olyan nevet adok neki, amiről senki se tudja rajtunk kívül, hogy ez egy emberi név. Örökké magyaráznia kell, mindenki félrehallja, rosszul szólítja, mindenkinek a szájába kell rágni, telefonban még le is betűzheti, közben meg próbál úgy tenni, mintha milyen jó lenne neki, hogy ilyen szép neve van. A játszótéren majd mindenki felkapja a fejét, mikor szólongatom a gyereket, és közben azon gondolkodnak, hogy ők a hülyék vagy tényleg úgy hívják a gyereket, amit hallani véltek. Örökös téma lesz minden új emberrel, akivel megismerkedik a család, hogy miért is hívják így a gyereket. Látod az arcokon a nem túl természetes mosolyt, amivel az emberek a furcsállásukat próbláják palástolni. Ebből a szülőnek rövid távon elege lesz és az egész családnak neuralgikus pontjává válik a név kérdés. Kinek jó ez?

Szerintem sokan azért is nem adnak gyakori nevet, mert ismernek azzal a névvel olyat, akit nem annyira kedvelnek, vagy van már olyan a családban. Nekem ilyen téren szerencsém volt, amikor a fiam született, senki másnak nem született még gyereke - mármint sem a testvéremnek, sem az unokatestvéreimnek, a másik oldalról is a fiam volt az első unoka, dédunoka minden téren, úgyhogy arra nem kellett figyelni, hogy a többiek már milyen neveket "lőttek el".

Mondjuk azon gondolkodtunk egy sort, hogy esetleg a családból valakinek a nevét (felnőttét) megkaphatná, de végül nem, mert sem a Tamás, sem a Tibor, sem a Mihály, sem a Sándor nem tetszett, meg amúgy is, a végén már ott voltam, hogy legyen csak neki SAJÁT neve, ne valaki másról nevezzük el. Mondjuk így is teljesen hétköznapi nevet kapott, pusztán a hangzása döntött, az tetszett, jó kimondani, illik is hozzá.

Mostanában szokott szóba kerülni, hogy lesz kistesó is (egyszer valamikor), itt már különlegesebb nevek jöttek szóba. Én nagyon lányt szeretnék, neki el is döntöttük, hogy Polett lesz a neve. Nem azért, hogy különcködjünk, hanem csak azért, mert ez tetszik a legjobban. Szeretem a francia neveket, plusz ennek szép, nőies hangzása van, kislánynak is, tininek is, fiatal nőnek és felnőttnek is el tudom képzelni, és nem is gondolom, hogy kimondhatatlan lenne. Igaz, eredeti alakjában ezt sem így írják, de ennél nekem nem olyan zavaró, hogy nem Paulette-nek kell írni, míg mondjuk egy Jessica már számomra elég bugyután néz ki Dzsesszikának leírva.