Szerintetek az árt egy gyereknek ha néha "rácsapnak" (kezére fenekére). FIGYELEM! NEM AZ? HA MEGVERIK!

Néha kaptam 1-1 kis pofont, meg 1-2-szer rásóztak a fenekemre amikor kicsi voltam, sose erősen, de megvolt a hatása. Nem érzem hogy károsodtam volna lelkileg, és szerintem amikor kaptam (ritkán fordult elő), akkor tényleg megérdemeltem.

19/L

szerintem ez gyerek függő is.

enyém 2x kapott a fenekére, 2,5 évesen.

először azért mert kirándultunk és elrohant (de ez az elrohanás akkoriban jellemző volt rá), nézett hátra rám, és röhögött. egy szakadék felé rohant, épp elkaptam, na akkor ráhúztam a fenekére.

másikat azért mert felmászott a párkányra nyitott ablaknál. tudta, hogy nem szabad és láttam is, hogy nem mer kinézni, de azért hajtotta a kíváncsiság, hogy mit tiltok. mondjuk nem volt akkor életveszélyben mert ott voltam, de az jutott eszembe, hogy ha éjjel kinyitja az ablakot mondjuk? szóval akkor kapta a 2. fenékre csapást. (meg persze leszereltünk minden kilincset aznap).

nyilván nem feltétlenül volt erre szükség, de belőlem ezt hozta ki. csinált már sok marhaságot, most 4 éves, ördög rossz kisfiú, de másért nem kap.

hozzátenném, hogy azóta nem rohan el, magam is nehezen hittem el, hogy 1 év magyarázás után ezzel letudtuk, másrészt a nyitott ablak közelébe se megy, és mondja is, hogy az veszélyes, ha nyitva az ablak, nem megy oda :)

de persze úgy gondolom, hogy ezek nem jó dolgok, de talán vannak gyerekek akik ebből értik meg miért is jártatjuk egész álló nap a szánkat :)

Ez a kérdés megint lavina lesz....:))

Látom előre,lepontozások,beszólások,veszekedés,de mind1,azért leírom a véleményem:)

Alapvetően szerintem az egész nevelés gyerekfüggő!Persze meg kell lenni az elképzelésnek(mit enged meg a szülő mit nem)de ezek után szinte teljesen a gyerek habitusától függ,hogy milyen módszerrel lehet vele betartatni a lefektetett szabályokat.Van olyan gyerek akire elég határozottabban rászólni, van olyan aki simán megérti ha 1-2x el van neki magyarázva és van olyan,akinek nem árt néha egy fenékre vagy kézre csapás....Persze erről teljesen megoszlanak a vélemények,van aki soha nem ütne rá a gyerekére,csak cserepesre beszéli a száját.

Nagyfiam lassan 3 éves és bizony bizony kapott a fenekére is,a kezére is...mert vannak dolgok,ahogy írod,amiket meg kell értetni,és ha máshogy nem megy,egy popsira csapással.

De hangsúlyozom nem verem a gyerekemet,és mindig megpróbálom megbeszélni vele a dolgokat.De volt már olyan is hogy zuhany alá vittem,mert nem volt képes lehiggadni...

Mi 5en vagyunk tesók,szüleink is néha,súlyos esetben elvertek minket,de nem lettünk lelki betegek,egészséges,normális felnőttek vagyunk.

És fiam sem fél,nincs lelki problémája egy nagyon okos 3 éves és tudja a határokat.

Nálunk szükség van erre néha,használ,de mondom mindenki úgy csinálja ahogy jónak látja!

Szerintem, ez sok tényezőtől függ. Az biztos, hogy sok szülőnél látom, aki csak szép szóval próbál hatni, szinte már-már könyörög, azt a gyereke gyakorlatilag kiröhögi. Családban is látom, hogy azoknál a szülőknél, akik állandóan magyarázkodtak és kérleltek, azok ott tartanak, hogy a gyerek tiszteletlenül visszaszájal, hisztizik, és bármit mondanak, egyik fülecskén be, másikon ki. Míg azoknál a rokonoknál, ismerősöknél, akiknél nagyon ritkán, a legeslegvégső esetben előfordult, hogy popsira, vagy kézre ütöttek, ott valahogy kicsit jobban meg van adva a tisztelet, a gyerekek kissé képben vannak, hogy "ők a gyerekek" és nem szájalnak vissza (mindig :)).

Nem tudom, hogy ez ennek köszönhető-e, avagy alapjaiban van a kutya elásva, de úgy veszem észre, és magamon is azt tapasztaltam, hogy attól, hogy a fenekemre/kezemre csaptak kicsiként, nem lettem lelkileg sérült, nem vagyok agresszív, nem lett semmiféle lelki és fizikai problémám, inkább megtanultam, hogy a szüleimnek pl. nem dumálok vissza tiszteletlenül, eszembe se jutna megütni őket és soha, míg gyerek voltam, nem emeltem egy szülőmre se kezet (míg manapság sokszor látom, hogy a gyerek üti-vágja anyját-apját)... Szóval, én valahogy úgy vagyok vele, hogy a két véglet (a majomszeretet és az agresszív, durva nevelés) egyike sem megoldás. Valahol meg kell találni az arany középutat a kettő között, amibe véleményem szerint, a legeslegvégső esetben a popsira vagy kézre való finom rácsapás belefér. De csak legvégső esetben.

Egyébként én is kismama vagyok. Senki gyerekét nem ütöttem meg, nem is áll szándékomban, de volt olyan, hogy a szülő helyében már megtettem volna. (Pl. mikor a kisfiú arcon köpte a saját anyját, mert az nem adott neki ebéd előtt nasit.)

Néha adódhatnak olyan helyzetek, amikor ez tűnik kézenfekvő megoldásnak. Egyáltalán nem vagyok a verés híve, de egy kézre csapás vagy kisebb fenékpaskolás nem ez a kategória szerintem.

Én akkor csaptam a kezére, amikor a konnektort piszkálta. Fontos, hogy az épségét veszélyeztető dolgoknál úgy figyelmeztessük, hogy azt ne akarja mégegyszer megpróbálni.

Szerintem az ilyesmi semmilyen lelki problémát nem okoz. Emlékszem, hogy én is kaptam anyutól a fenekemre fakanállal, sokszor a zuhany alá tette a fejemet, ha hisztiztem. Nem lettem lelki sérült, meg ilyesmi.

szerintem gyerekfüggő, elhiszem, hogy van olyan gyerek, vagy csinálhat olyat egy gyerek, hogy a szülőnél elszakad a cérna, vagy mint a példád, hogy kiszalad az útra

az ilyen eset szerintem nem katasztrófa, ettől nem lesz lelki sérült

viszont én még nem ütöttem meg az enyémet (4 éves)ez lehet azért van, mert viszonylag jó gyerek, lehet azért, mert engedékenyebb vagyok az átlagnál, nem tudom, de igazából sosem éreztem késztetést rá (én inkább rákiabálós típus vagyok)