Szülök! Ti haragudnátok ha 19 éves lányotok bejelentené, hogy terhes?

Igen, természetesen megtörténhet 30-40 évesen is, de ha már van munkahely és végzettség, akkor könnyebb új munkát találni.

Nem írtam, hogy vetesse el a babát, a lányomnak sem javasolnám. Csak a kérdésre válaszoltam: nem örülnék.

Attól függ.

Ha nem tervezték a babát, csak "becsúszott" azért, mert csesztek normálisan védekezni, akkor két emberre is haragudnék.

Egyrészt magamra, hogy nem voltam képes úgy nevelni a gyerekem, hogy megtanuljon védekezni, másrészt pedig rá.

Ha védekezett rendesen, csak összejött, akkor meg a körülményektől függ, hogy hogy fogadnám, de semmiképpen sem haragudnék rá, hiszen bárkivel előfordulhat.

Ha önellátóak a párjával, és szeretnék is a babát, akkor örülnék:)

Ha az én segítségemre szorulnának, de szeretnék a babát, akkor meg támogatnám, hisz a gyermekem, szerintem egy anyának ez is a dolga.

Mindenki jön itt a nehéz helyzettel. Miért? Nem kerülhet az ember 30 évesen is rossz anyagi helyzetbe? A férfi bármikor leléphet, betegség is közbejöhet, akármi. Régi időkben ennyi idősen már a legtöbb nő anya volt. Modern korunk hozta magával ezt, hogy minden kitolódik, és ráfogják az egzisztencia megteremtésére, közben meg a legtöbb ember még évtizedekkel később sem tud megfelelő egzisztenciát felmutatni.

Az emberek azt hiszik, a pénz, meg a karrier a legfontosabb a világon. Aztán idővel rájönnek, hogy mindez nem számít. A legfontosabb a család, a gyermekek. Ez mondta nekem az anyósom, akinek doktorija volt, aztán nyugdíj korhatár előtt kitették a munkahelyéről, és valaki lenyúlta a kutatásait. Semmi sem lett a karrierjéből, amiért egész életében küzdött. A két fiára büszke, akit felnevelt. És mondom ezt én is, aki 35 éves koromig hajtottam, amikor az első gyerekemet vállaltam, és most azt gondolom, bár tettem volna sokkal korábban!!! A munkahelyek nem hálálták meg azt a hajtást, azt a sok energiát, amit a munkába fektettem.

Ezzel nem azt mondom, hogy az ember ne tanuljon tovább, vagy ne csináljon karriert, de ne áldozzon fel ezek oltárán mindent.

Biztos, hogy nem haragudnék, egész más érzés lenne bennem. Inkább AGGÓDNÉK, mert ezzel a döntéssel mindenképp megváltozna a gyerekem élete, és tartanék attól, hogy vajon készen áll-e erre a változásra, örömét leli-e majd benne hosszú távon is, meg tud-e majd felelni az elvárásoknak (mert azok bizony vannak, és hiába lesz belőle jó anya, ha kicsit is kilóg a sorból, akkor nagyon negatívan tudják befolyásolni lelkileg a társadalmi elvárások - saját tapasztalat), hogy hogyan tudja majd a későbbi életét alakítani egy gyerek mellett, hogy a kapcsolatuk elég erős-e ahhoz, hogy gyereket neveljenek.

Amúgy én is 19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem. A szüleim nem haragudtak, csak féltettek. De az unokának nagyon örültek, imádják az első perctől fogva, a fiam a rajongásig szereti a nagyszüleit.