Miken szoktatok kiakadni, amikor rossz napotok van?

Túl sokat vársz el magadtól! Nem lehet mindig mindenben a tökéleteset nyújtani! Kicsit lazíts, ne tedd tönkre magad.

Vegyél igénybe segítséget, vagy egyszerűen tényleg főzz egyszerre többet, hogy ne kelljen mindennap, néha pihenj is!!!!

Na, kábé így vagyok ezzel én is néha.

Pedig csak 4 hós a lányom.

És a férjem is besegít, ha nagyon elúsztam valamivel.

De megszoktam a jövés-menést, a pörgést, a munkámat imádtam. Most úgy fest, hogy másik munkakört kapok,mert a régibe nem megyek vissza, mert baba mellett 16 órát nem tudok dolgozni, és a korábbi lázas tárgyalások, egyeztetések helyett non-stop pelenkázok.

Akartam, sejtettem, hogy nehéz lesz, imádom a lányom, a férjem, a háztartásomat is, csak néha tele a túracipőm az egésszel.

A legnagyobb cérnaszakadás az volt, hogy nem tudok nyugodtan egyedül lenni. Anyósomékkal egy telken lakunk, bár külön házban, mégis naponta átjönnek unokázni, és a kertben sem tudok egyedül lenni a babámmal. Ergo, ha egyedül akarok lenni, elmegyek otthonról sétálni a gyerekkel.

Most már nagyobbacska a lányom, úgyhogy egyre többet tudunk mocorogni, még kell egy sportbabakocsi és mehetünk világgá. Ez lesz a terápiám :-)

Fel a fejjel, tojd le a házimunkát, ha nem megy, csukd be a szemed. Én ha kiborulok, becsukom a háziasszony szememet és kinyitom a lusta dög szememet. Kicsit skizo, de működik :-)))

Néha én is érzek így, meg szerintem mindenki, csak sokan nem vallják be, mert úgy érzik, akkor már tényleg a kudarcukat vallják be. Pedig ezek teljesen normális emberi érzelmek. Vannak jó és rossz napok, ez akkor is így van, ha az embernek nincs gyereke. Az enyém pl. már bölcsis, aztán van, hogy a gyerektől teljesen függetlenül is a pokolba kívánok mindent például a munkahelyemen, olyankor eszembe jut, hogy mennyivel jobb volt, amikor csak a háztartással volt godnom. Amikor meg otthon voltam még, akkor azt gondoltam, mennyivel jobb volt, amikor csak a munkahelyemen hegedültek az idegeimen. Szóval mindig az tűnik a legrosszabbnak, ami éppen idegesít. De közben meg vannak tök jó napok, amikor az ember el is felejti, hogy valami rossz volt előtte.

Amúgy mennyi idős a picurkád? Nem lehetne egy délelőttre, délutánra a nagyira bízni? Nálunk gyakran volt ilyen, anyukám elvitte egy napra, fél napra, hogy tudjak takarítani. Na én olyankor már előző nap, mint egy elmebeteg takarítottam, hogy másnapra minél kevesebb jusson, olyan dolgokat is megcsináltam, amikről azt hittem, hogy lehetetlen ennyi idő alatt, aztán az lett a vége, hogy gyerek a nagyinál, és ott volt a tiszta lakás, gyakorlatilag csak főzni kellett, aztán nagy dózisban szórakoztattam magam :)))) Volt olyan, hogy maradt két szabad órám, na kérlek, én akkor a kádban fekve bonbont ettem és közben laptopról valami agyament filmet néztem, ááá mennyei volt :D Ez az élmény hetekre feltöltött :)

Meg nálam az is gyakori volt, hogy ültem a rumli tetején, azt se tudtam, hol kezdjek neki, amikor barátnőm hívott telefonon, hogy megyünk-e sétálni, én meg na ná, hogy rávágtam, hogy igen, 15 perc alatt tessék-lássék rendet csináltam, gyereket felöltöztettem és elhúztam sétálni, amíg nem voltam otthon, nem kattogtam rajta, hogy mit kéne még csinálni, hazafelé meg vettem egy gyros-t, az volt az aznapi kaja. Néha lehet ilyeneket csinálni, senkinek nem lesz belőle baja, hogy nincs minden a helyén. Bevallom, olyat is csináltam már kínomban, hogy ha nagyon zavart a kupi, egy gyors mozdulattal bevágtam mindent az ágyneműtartóba, így legalább nem volt szem előtt, aztán este elpakoltam a cuccokat nyugalomban.

Lehet, hogy nem vagyok egy tökéletes háziasszony, de soha nem is akartam az lenni. A lakás van értünk, nem mi vagyunk a lakásért, szóval ne legyél a háztartás rabszolgája. Ha már úgy érzed, hogy az energiáid végére értél, csak azt csináld meg, amit muszáj, majd úgyis egyszer lesz rá idő, hogy megcsináld a kevésbé fontos dolgokat is. Igaz, én "könnyen" beszélek, mert nekem nincs férjem, sosem zaklatott senki azzal, hogy ez miért nincs, az miért nincs, de biztos, hogy ha nem egyedül nevelem a fiam, akkor a férjemet is befogtam volna a házimunkába.

Ja, még amit mondani akartam, hogy nálam mindig volt pár üveges bébiétel, pedig az otthon főzés híve vagyok, de ha úgy éreztem, hogy a főzés már végképp nem fér bele az időmbe, akkor volt mihez nyúlnom. Így elkerültem azt, hogy éjjel kelljen még főzőcskézni is. Bár az igazat megvallva, én pont éjjel szeretek főzni, de az nálam spontán dolog, én későn fekvő vagyok, múlt héten például éjfélkor találtam ki, hogy muffint sütök :) De nálam ez inkább szórakozás. Ha tudom, hogy muszáj, akkor valószínűleg szenvedésnek éreztem volna, de ez nem muszáj volt.

Szia! Én pont a lónak a másik oldalán vagyok, és túlteng bennem az optimizmus. Még nem szültem, januárra várjuk a pocaklakót, szóval csak ketten vagyunk. De: a manzárdunk még nincs kész, ezért egy szobában és konyhában élünk a földszinten. Annyira „nehéz sorból” indultunk, hogy ennél már minden lépés csak jobb, és ezt értsd szó szerint. Akármi legyek, ha nem úgy érzem, hogy ez a „nehéz sor” arra kellett, hogy folyamatosan könnyítsen a terheimen.

Magyarul: mikor ebbe a házba költöztünk, nem volt víz a konyhában, a konyha mindig szaladt, a mosatlan gyűlt, állandó rumli volt. Mostmár van vizem, így gyerekjáték a konyhát rendben tartani. A konyha fele van csak lecsempézve, a másik fele PVC, amit nagyon nehéz tisztán tartani. Hamarosan az egész le lesz csempézve, szóval a takarítás is gyerekjáték lesz. A kályha régi, most lesz újrarakva, és csináltatunk neki szép fásládát is (Eddig kartondobozban tartottuk bent a fát), szóval a kályha környékét is könnyű lesz tisztán tartani. A párom vállalkozó, tele van a szoba a mindenféle hivatalos irataival, amiket a pici születésével száműzök onnan, így a bútoron, az íróasztalon és az ágyon sem kell kerülgessem a cuccait, szóval port törölni is könnyű lesz. Most két műszakban dolgozom még egy ideig, szalad a ház a rumlitól, mert nincs időm rendet rakni. Egy hónap, és mindkét munkától megszabadulok. eddig mosógépünk sem volt, anyukámékhoz jártunk mosni, egy nap vittük, másik nap hoztuk, szóval minden második héten két délutánt sz@rtunk el azzal, hogy ruhát mostunk. Ha lesz mosógép, azzal is időt spórolunk. Szóval lehet, hogy én vagyok nagyon naív, de én úgy gondolom, hogy két gyerek mellett is nagyobb rendet tudok majd tartani, mint amilyet 2-3 éve, mikor beköltöztünk a házba.

Ja, és arról még nem beszéltem, hogy mi lesz, ha kéász lesz az emelet, és minden ruha szépen gardróbba lesz felsorakoztatva, a cuccok pedig hatalmas szekrényekbe lesznek elzárva!

Szóval szerintem lazíts! Lehetne ennél sokkal rosszabb is a helyzeted.

Nekem van egy 7 éves fiam, és egy 1 éves lányom. Hogy mitől szakad el a cérna, nem tudom, néha igy kelek, vagy ilyen leszek, nem tudom, de pár másodperc alatt képes vagyok házisárkánnyá válni......olyankor mindenkit elküldök a francba. Elmulik.

Nincs olyan embr, akinél ne szakadna el a cérna, csak ki hogy viseli, hogy éli meg, hogy kezeli.

Én szeretem magam megajándékozni valamivel, és akkor jobban leszek.

Én már tök nyugodt vagyok a kicsimmel.Nekem van két kamasz gyerekem.Na, tőlük aztán ki lehet akadni!PL:Hatkor eteném a kicsit és idevágja az ünneplő blúzát,hogy vasaljam ki,ja és leszakadt róla két gomb!20 perc múlva megy a busza.Ezek nap,mint nap előfordulnak.1 fürdő,1 wc,de egymást átkozzák,mert most ő menne.Este ugyanez.

Az egyik gitározik,a másik akkor aludna.Ordítás,anyaaaaa!

Írjak még?!

Hidd el 15 év múlva visszasírod ezeket a napokat!