Van itt olyan, akit nem támogattak a szülei anyagilag, sőt?

(19. vagyok, a 20.-ra reagálok.)

Ha figyelmesebben olvastad volna, mit írtam, én is épp arra hívtam fel a figyelmet, hogy az „érem mindkét oldalát meg kell nézni”, és nem vetted volna magadra. A kérdező nem írta le, ők milyen helyzetben voltak, és miért kerültek oda, illetve, hogy miért hagyták abba a nagyszülők a megsítésüket.

Nyilván nem rólad írtam, hanem épp arra hoztam példát, amit én látok, hogy a „kedves” gyerekek vannak elkanászodva, és húzzák le a szüleiket enélkül, hogy ők maguk két szalmaszálat keresztbe tennének.

Elnézést, hogy felbosszantottalak, úgy tűnik, én más közegben mozgok, mert nem ismerek olyan szülőt, mint a tied – nálunk mindenki rendesen dolgozott (nyugdíjas kora után is!), és amennyire tudja, segíti a gyerekeit, bár mondom, mi ezt nem várjuk el, sőt, azt gondoljuk, hogy felnőttként meg kell állnunk a magunk lábán, és ha rászorulnak, nekünk kell majd őket segítenünk.

Egyébként nem érdemes azon bosszankodni, hogy milyen volt régen, mert elég csak még egy generációval előrébb tekintenünk… azokra, akik a háborúban éltek, nyilván senki sem irigykedik.

Persze, igen, én is tudom, érzem, hogy nehéz most az élet anyagilag, nincs olyan „biztonság”, mint amiben az egy generációval előttünk élők dagonyáztak, de könyörgöm, pont ezen a mentalitáson kellene változtatni, hogy az állam (vagy az anyánk) csecsén éljünk életünk végéig.

Egyetértek azzal hogy a szülő támogassa a gyereket, de azért a gyereknek meg ésszel kellene gyereket vállalni. Ha nem keresel annyira jól hogy félrerakj (legalább ilyen esetre ha vaéami gond jön közbe) akkor minek 3 gyerek???? És akkor még a szülő/nagyszülő a hibás. Engem pl. támogatnának a szüleim ha rossz helyzetbe kerülnék, azt tudom nagyon jól, de ezt mindenáron szeretném elkerülni, ezért vállalunk pl. csak egy gyereket. Nyilván így is lehet rossz helyzetbe kerülni, de tudom hogy kettővel sokkal szűkösebb lenne a keret. Az ember ne a saját szüleinek szüljön gyereket! Nem lehet kihasználni a végsőkig mindenkit. Lehet hogy lassan nem ártana megvizsgálni hogy te mit rontottál el hogy idáig jutottatok. Én nagyon szégyellném ha a szüleimtől kellene kéregetni, pedig tudom hogy nekik is nehéz.

A megoldás: családsegítő, túlóra, másodállás, vagy Fókusz.

Igazad van, kérdező, a legtöbb, amit adhatnak a szülők a gyerekeiknek, az a szeretet.

De te azt írtad, egy ideig segítettek titeket a szüleid, aztán már nem. Nem tudod, mi lehetett ennek az oka? Úgy érzed, hogy sosem kaptál tőlük szeretetet, mindig „húzták a szájukat”, ha segíteni kellett, vagy történt valami, ami miatt megromlott a viszonyotok?