Van itt olyan, akit nem támogattak a szülei anyagilag, sőt?

minket se tudnak támogatni a szülők. szüleim panaszkodnak, hogy nincs, anyóséknak adunk minden hónapba egyéb dolog miatt, így csak egy gyerekünk van, ennyit engedhetünk meg magunknak jelenleg.

én nem neheztelek ezért a szüleimre, persze jó lenne, ha vennének nekünk lakást, fizetnének a rezsit, adnának mindent a gyereknek, de hát nem ez a világ van.

szerintem ne azon törd a fejed, hogy miért nem kapsz tőlük, mert úgy se lesz attól jobb, inkább próbáljatok jobb munkahelyet találni

sok sikert!

Minket sem támogatnak, sőt.....

Ők egyáltalán nem is érdeklődnek az unokáik iránt. Ez van. Anyám pedig folyton sír, hogy éhenhal, mert nem tudja fentartani a 3 szobás lakását, aminek a fele az enyém, de eladni nem hajlandó. Mi lakást bérlünk, de még abban sem segítenek, hogy 4,5 év alatt egyszer átjöjjenek a gyerekekre vigyázni, játszani egy órát, nemhogy anyagilag. Pedig após+új nénije gazdag. ez van, már nem érdekel, szerencsére nem halunk éhen, de volt amikor a párom elveszítette az állását, na az kemény két hónap volt.

Egyébként anyám is azzal jön, hogy bezzeg ő lakást vett. Vett a fóf..szt, kiutalták a lakásokat szinte ingyen. Mindenki így szerzett lakást a 80-s években.

Nekünk is 3 gyerekünk van, 4,5 éves a legnagyobb. Egyébként leszarom őket, remélem majd öregségükre megkapják, amit most velünk csinálnak. Mert várni őkis várnak, adni semmit.

Engem, minket nem támogatnak. Nem is nagyon tudnának, vagy csak annyira, hogy maguk elől vegyék el, amit meg nem szeretnék. Jó lenne persze, ha tudnának, és meg is tennék, de hogy azért nehezteljek rájuk, mert felnőtt anya létemre nem adnak pénzt?! Neeem. Felneveltek elég normálisan, lakást, autót, egyebet nem tudtak ugyan adni, de nem érzem, hogy ezért szemetek lennének.

Férjem szülei pedig nem élnek, rájuk sem hiszem, hogy meg kéne sértődnöm, hogy miért nem adnak egy kis ezt-azt...bocs, ez morbid, de komolyan?! Szép dolog, ha a szülők segítenek, de nem lehetnek ilyen jellegű elvárásaid szerintem.

Amúgy, gondolom éhen nem hagynának halni titeket, csak pénzt nem adnak, nem? Régebben miben segítettek, amiben most nem? Itt csak és kizárólag pénzről van szó vagy valami más segítségre gondolsz? Gyerekekre vigyázni, ameddig ti dolgoztok, ilyenkor esetleg vesznek nekik 1-1 ruhát, természetesen megetetik őket, bevállalni a nyári szünetben 1-1 hetet, stb? Szerintem ezek pl elég jó kis segítségek lennének.

Én kicsit együtt érzek a Kérdezővel. Mi albérletben vagyunk, 2 gyerekünk van.

Hiába is van félretett pénzünk, házat venni, építkezni sose fogunk tudni, én keresek 100 ezret, a párom 110 ezret, erre nem kapunk lakáshitelt. Egy családi ház kb. 14 millió, erre ki kellene fizetni közel 3 millió előleget, ez ilyen keresettel nem fog összejönni, hitelt sem kapnánk meg a maradék 11 millióra, ahhoz legalább 500 ezret kellene keresni. Szinte semmi lehetőség, semmi támogatás.

Azt meg könnyű mondani a szülők részéről, hogy én vettem lakást, én tudtam építkezni. Ja, igen, a 80-as években én is tudtam volna. Szüleim 1979-ben vettek fel hitelt, még 1990-ben is ugyanazt a törlesztőösszeget fizették, mint 1979-ben, végül egy összegben ki tudták fizetni, pedig sose voltak azok a spórolós fajták és mind a ketten munkásemberek voltak a régi Ikarusban. Erről ennyit!

Párom szülei olyanok, mint a 9-es válaszolóé. Páromék 4-en vannak testvérek, párom a legkisebb. Itt a 4 gyerekből csak egyet támogatnak. Ő kapott milliókat és a mai napig még a személyi hitelét, rezsijét és még a telefonszámláját is fizetik!! Megvan ki a kedvenc, ennyi. Pedig millióik vannak, de a 3 gyerekük közül csak egynek adnak.

Mikor meg 21 eves voltam es elkerultem otthonrol sajat alberletbe tamogattak a szuleim. Sokat koszonhettem nekik nagyon. Edesanyamnak falun ott a kertje mindig hozott sok zoldseget, telen fagyasztott zoldsegeket, neha tojast... Apu mindig megvette nekem a havi autobusz berletet, hogy erre ne kelljen koltenem. Szombat, vasarnap ha volt kedvem hazamehettem egy jo fincsi csaladi ebedre. :) Sokszor volt, hogy kertem kolcson penzt amikor nehez helyzetbe kerultem es segitettek.

Viszont most fordult a kocka. Kulfoldre koltoztem, ferjhezmentem van egy kisfiam es mar betoltottem a 30-at. Most a szuleim szorulnak segitsegre. Munkaelvesztes, szinten deviza hitel, autohitel... Szivesen, nagyon szivesen segitek amikor tudok. Akkar penzbe, akkar ruhat kuldok a tesomnak, edesanyamnak, apunak, hogy legalabb erre ne kelljen nekik kolteni.

Szoval nallunk a segitseg termeszetes es kolcsonos. Ha van segitunk egymasnak akkar mi akkar a szuleim. Valaki lehet fent es lehet lent barmikor. De valahogy azzal is tisztba vagyunk mikor nem lehet segitseget kerni a masiktol. Pl ha most bajba kerulnek es hirtelen kene egy nagyobb osszeg akkor tudom, hogy anyuek nem tudnanak segiteni mert ok is eppen bajban vannak munkanelkuliseg miatt. Tehat nem is kerem oket, sot meg sem emlitem nekik. Ha van nekik tudom, hogy szivesen segitenek es ez forditva is igy van. Haragudni rajuk sosem haragudnek mert ha nem tudnak adni akkor tenleg nincs nekik.

Hát, az én párom szülei 4 gyerekük közül csak egyet támogatnak, az se a legidősebb, hanem a 3.gyerek.

Mi se várjuk el, hogy adjanak, csak azt nem értjük, hogy ha az egyik gyereknek adnak, akkor a másikak miért nem kapnak semmit. Pedig nincs harag, mindenki jól kijön a másikkal. A másik gyerek meg csak lenyeli, hogy ők semmit sem kapnak.

Akkor nekem is kinyílt a bicska, mikor megtudtam, hogy ez a 3. gyerek kapott 2 milliót, mikor házat vett, vettek neki berendezéseket a házba, anyós mindig bevásárolt sógoromnak meg az élettársának, jó, ott 4 évvel hamarabb lett gyerek. Mi nem kaptunk semmit, mikor terhes lettem.

A sógorom felvett az évek alatt egy csomó devizahitelt, lakáshitel mellé autóhitelt is, meg személyi kölcsönök, azt az élettársa otthagyta, elment a gyerekkel. Most gyerektartást fizet, semmi mást, mert minden más hitelét és rezsijét anyós fizeti, plusz még vásárol neki élelmiszert. A házban amit vett, nem ott lakik, hanem albérletben, mert az új párjának nem tetszik a ház, mert kültéri területen van és kiesik a központtól. Így a ház üresen áll és ők albérletben laknak ketten, amit szintén segít fizetni anyósom. A másik 3 gyereknek meg semmi nem jár, igaz mi nem kérünk már. Sajnos ez van.

Ja és sógorom semmit nem tett érte, hogy ezeket megkapja, értem ez alatt, mikor még otthon lakott, haza is csak ritkán adott pénzt, mert elszórta és a ház körül se sokat segített, mégis valamiért ő a kedvenc.

Ami még a legdurvább, hogy félévente van pénze okostelefont venni, meg idén meg már kétszer volt külföldön nyaralni, úgy, hogy már kb. 3 hónapja nem dolgozik, mert Ő mondott fel, nem kirúgták és csak alkalmi munkákból él!

A 14. válaszolóval értek egyet, a feltett kérdésből nem tudjuk, mi volt az előzménye annak, hogy a szülők „behúzták a kéziféket”.

Alapvetően azt gondolom, hogy természtesen egy szülő segíti a gyerekét, amíg tudja. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az ember magának, a saját felelősségére szül gyerekek, és 30-40 éves korában nekem már kellemetlen lenne arra építeni az életemet, hogy a szüleimet pumpolom pénzért.

Látok én is olyan példát a családban, ahol apuka éppen csak „dolgozgat”, mert neki ciki rendesen dolgozni, anyuka otthon a három gyerekkel, és kéregetnek a nagyszülőktől – nem csak kajára, óvodára, iskolára, hanem pl. kocsira, ami, lássuk be, nem létszükséglet. Ha az embernek nincs rá pénze (benzinre sem), akkor azért el lehet élni nélküle. Szerintem.

Szóval el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy a szülő nem látja az igyekvést, hogy tesznek valamit a gyerekei (és azok házastársai) azért, hogy megéljenek, hogy felnőtt emberként boldoguljanak, és ebből elege lesz. Ezért szerintem senki nem kárhoztatható…

Ahogy azért sem, mert „bezzeg neki” jutott lakás régen. Milyen alapon várjuk el a szüleinktől, akik vélhetőleg végiggüriztek egy életet, felneveltek minket, hogy az idős korukat egy 30 nm-es kis lukban töltsék csak azért, hogy a gyerekeiknek legyen nagyobb lakásuk? Másrészt pedig lehet, hogy nekik lett lakásuk annó, de pl. nem mehettek külföldre, amikor akartak, és egyáltalán nem abban a habzsi-dőzsiben éltek, mint most mi.

Kedves utolsó: végig gürizéték?

Anyám 9-15ig dolgozott, 44 éves koráig, aztán leszázalékoltatta magát egy kis magas vérnyomás miatt. De a doki sok szép kristálykészletet kapott anyutól, így simán leszázalékolta. Most 70 éves és egészségesebb, mint én a 35 évemmel. És igenis kiutalták a lakásokat, létbiztonság volt, volt munka, kmk volt, szot üdülés és minden. ma dolgozza halálra magát mindenki és döglik éhen.

És egy egyedülálló 70 évesnek miért nem elég a 30m2-es lakás? Neki miért kell 60-70m2? minden nap más szobába aludjon? ja, én anyámnak a lakását felújíttattam míg ott laktam, de családalapításnál takarodj volt a nevünk, ő nyugalomra vágyik, nem bömbölésre. De kifizetni nem akarja a fele lakást, ami az enyém, mindenféle haszonélvezet nélkül. egyenrangú tulajok vagyunk, de ő nem hajlandó eladni. de folyószámlahitelt felvenni maxot, ahhoz van pofája. "majd az örökösök kifizetik" címszóval.

Szóval az érem két oldalát kellene nézni.