Többgyerekes anyukák, akik tömegközlekednek?! Mennyire jellemző, hogy idegenek segíteni le-fel tenni a babakocsit, vagy hogy előzékenyek?
Ma két kisgyerekemmel utaztam vonattal. A nagyobbik 3 éves, tehát még fogni kell a kezét az állomáson, a kicsi 10 hónapos, babakocsival vittem. Rengeteg lépcső, sehol egy olyan lehetőség, hogy a babakocsit tolni lehetne. Persze a jegypénztár a másik oldalon volt, oda is fel-le cipekedni, elég nehéz.
ENgem arra tanítottak, hogy ilyen helyzetben segítsek, mindig segítek is. Átadom a helyem, segítek le-fel tenni a babakocsit stb. Ma, többször is volt, hogy férfi emberek mentek el mellettem üresbe, én meg magyarázom a kisfiamnak, hogy nagyon kapaszkodjon, mert nem bírom fogni a kezét meg siessen, mert nem bírom a babakocsit.
Volt egy pali, aki még cuppogott is, hogy eláljuk az utat. Komolyan, szerintem ez nagyon gáz. Aztán hazafele, egy nő a két tini lányával segítettek, de rajtuk kívül senki. Igaz nem apellálok másnak a segítségére, de a cuppogos palin nagyon kiakadtam. Bolba is volt, hogy beelőztek, mivel lassabb vagyok babakocsival. Mással is előfordul ilyen??
válasza:Én ilyenkor be szoktam szólni (bár gyerekem nincs, de pl. a cuppogásra), hogy "na mi van, ennyire sietős?" De a helyedben tuti elengedtem volna, hogy "Gyorsabban menne, ha cuppogás helyett lenne annyi esze, hogy segítsen, de látom, erre nem tanították meg!"
Amúgy én mindig szívesen segítek, de pl. volt olyan, hogy anyuka beszólt, hogy "Nem vagyok én balf-asz, hogy ne bírjak el egy babakocsit!" na, akkor kicsit felment a pumpa... :(
válasza: válasza:
válasza:Nem akarlak elszomorítani, de mi ezért vettünk végül autót.
Nem volt és nem is hiányzott, pont ennyi idősek voltak az én gyerekeim is (akkor még kettő, azóta van egy harmadik is), amikor ovis lett a nagy, és bár csak 4 megálló volt az ovi, nagyon nehéz volt a buszozás. Senki nem segített a fel-le szállásnál, vagy éppen pont olyanok segítettek, akik testi erejüknél fogva teljesen alkalmatlanok voltak erre.
Régi típusú busz volt azon a vonalon, két lépcső fel, kettő le.
Mindenhogy próbáltam, hogy a nagy megy előre, aztán én a kocsival, vagy fordítva, de a felszállásnál a nagy kezét is fogni kellett, mert azokon a nagy lépcsőkön nem tudott egyedül felmenni, se lemenni.
Ahol laktunk, ott nem sok felszálló volt, de reggelente egy fiatal pasi gyakran ugyanazzal a busszal utazott. MIndig szigorúan az első ajtóhoz ment felszállni, hogy még véletlenül se tudjam megkérni, mert én ugye hátul voltam, a babakocsis felszállónál.
Plusz szívás volt, hogy csuklós busz révén a sofőr hiába állt be a busz elejével rendesen a járda mellé, a busz vége gyakran bő fél méterre állt a járdától, így le kellett lépnem a földre és onnan fel.
Halál szívás volt az az év, főleg hóban télen. :(
Szét is ment a hátam, és egyszer a buszvezető rácsukta a nagylányomra az ajtót.
Ekkor döntöttünk az autó mellett. És nem bántam meg. Már két gyerekkel is remekül kihasználtuk, hárommal meg még inkább.
válasza:Nem én pontozok, mindenkinek ment a zöld kéz. :-)
Úgy látszik a mai rohanó világban, ennyire érdektelenek az emberek. Bezzek a fb-on, meg mindenki megoszt, meg terjeszt mindent, hogy Ők milyen rendesek. :-) Tiszta képmutatás.
Kedves Utolsó!
Nekünk csak átmeneti ideig nincs autónk szerencsére. Épp ma is a férjem autót néz, remélem minél hamarabb talál is. De aki ezt, minden nap csinálja, az előtt le a kalappal.
Amúgy már nem először utaztam vonattal velük, akkor meg az volt, hogy szitne üres volt a vonat, a kallert kérdeztem meg, hogy leadná-e a bőrőndöt, és azt válaszolta, hogy hát nem igazán!! De aztán mégis segített. :-)
EGyik barátnőm meg úgy járt, hogy beakadt a babakocsi a buszmegálló küszöbébe, és fejreállt a babakocsi, kiesett a gyerek. Na, akkor már ugrottak többen is, meg szörnyűlködtek, de addig senki meg nem mozdította volna a kisújját sem, amig csak azt látták, hogy szerencsétlenkedik.
Én tuti meg fogom tanítani a kisfiaimmal, hogy ilyen esetben segítsenek másoknak.
válasza: válasza:Vittem hordozót is, de mivel a kicsi már 10 hónapos, és már mászik és kapaszkodva jár is, az összesen 4 órás "túrát", tuti nem bírtam volna sem én, sem ő. Amúgy a picur legfeljebb fél órát-egy órát van el kendőben, utána már ki akar jönni.
A városba mentem több dolgot elintézni egyszerre. Bank, könyvvásárlás, ajándékkeresés, gyógyszertár stb.
Ti ilyen hosszú ideig is bírjátok hordozni a gyereket? Mert nekem leszakad a derekam ennyi idő után. Arról nem is beszélve, hogy a hátamra egyedül nem tudom felkötni.
Én végülis csak a táskámban tartottam ma a hordozót...
válasza:Ma én is vonatoztam két átszállással a 3 éves és a 15 hónapos gyerekeimmel. Nem ez volt az első alkalom, és eddig még soha semmi negatív élményünk nem volt.
Igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy én nagyon nem várok el senkitől semmit, szóval nagy csalódás nem érhet, ha pedig végképp segítségre van szükségem, akkor gond nélkül megkérek bárkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!