Anyukák, csalódtatok már ismerős-barát-rokon anyukában, akinek hasonló korú babája van, mint nektek? Milyen szituáció volt, amitől rosszul voltatok?

Férjem unokatesójáéknál történt, nekünk akkor még nem volt babánk, de fogadtam, hogy ha nekem lesz ilyent nem csinálok. Éppen ebédeltek, a kisfiú olyan 14 hónapos lehetett, beleültette az etetőszékbe, a kaját pedig eléje rakta az asztalra (tányér nélkül), kézzel összetrutyizta neki a húslevesből a répát, húst, tésztát, és darabokban odavágta eléje. Tök gusztustalan volt. Utána pedig lekéredzkedett az etetőszékből, kinyittatta a hűtőajtót és ott állt percekig és mindenbe belekajált, beletúrt, a vajat szétnyomkodta, mikor megunta elment. Mindezt végignézték és röhögtek rajta a szülők. A mai napig ilyen "jól nevelt" a kisfiú.

Másik sztori azzal az ismerősömmel kapcsolatos akivel néha játszóterezni szoktunk. Ha az én kisfiam bekap egy kavicsot akkor szólok neki, hogy légyszíves köpd ki, és kiköpi. Ha az ő fia bekapja, szó nélkül nekiesik, lefogja a fejét, műkörmös ujjaival kotor a szájában és kiszedi a kavicsot. A kisfiú végig öklendezik.

Ha még gondolkodnék biztos tudnék ilyent.

Hát, nekem is csak ilyen "na, ezt biztos nem fogom csinálni" élményeim vannak, a sógornőim gyerekeivel. (első babánkat várom éppen)

Ilyenek, hogy az egyik kiscsaj, Sacika turkál a testvére, Andika táljában, az rászól: NE csináááááld, erre az apja rázendít: NA, Andiiiiiiiiii, ne nyafogjááááááááááál...Igazából ez az Andi kislány az idősebb, és őt eléggé a nagyszülőkre hagyták, akik meg elkapatták, és szerintem emiatt a szülők titkon a kislányra haragszanak. Tudom, hülyén hangzik, azt hiszem ezt hívják kivetítésnek.

De egy csomó ilyen van, pl betegesen féltik a lányokat kutyáktól. De azért az egyik kislány kapott egy tacsikeveréket, csak sosem engedik ki az udvarra a kutyát, egy kis elkerített részen van.

Vagy az egyik lány, 4 éves, anyukákától csak ruhákat kapott szülinapjára, és anyuka totál ki volt akadva, hogy "ennek a gyereknek nem lehet semmit venni, hiszen nem örült semminek" mi meg elhűlve néztük, persze, mikor ő kapott karácsonyra sapkát-sálat kicsi korában, körbetáncolta a fát?

De mindegy...szerintem mindenhol vannak ilyen sztorik, ha egy kicsit megvakargatod a felszínt.

Nekem van egy ismerősöm, ő is fiatal, és én is, nekem kicsit fura benne, hogy olyan sokat hagyja a nagymamára vagy a dédire a lányát. Az én gyerekem is szokott a nagyinál lenni, amikor már nem szopott akkor már estére is, de azért én nem rángattam dróton anyámat sose, hogy kettőt füttyentek, és már anyám jön is a gyerekre vigyázni. Én ha ilyet kértem, akkor mindig jó előre szóltam, és én éreztem volna magam rosszul, ha túl gyakran kérek ilyet. Ez az ismerősöm meg sokszor a boltba nem megy le a gyerekkel, inkább vár 3 órát arra, hogy az anyja hazaérjen. Nekem ez kicsit durva.

Meg ugyan ez az ismerősöm, aki amúgy elég normális, értelmes csaj, úgy képes káromkodni a lánya előtt, mint egy kocsis. Aztán csodálkozik, ha eltanulja.

Persze! 3 hónaposan kecsketej+pirított fehér liszt, mert állítólag (természetgyógyász szerint, nem vitték kivizsgáltatni) gyomorfekélyes a kislánya...

Ugyanez az anyuka citrommal kenegette a baba ujjait, hogy ne azt szopja, hanem cumit, mert azt könnyebb lesz elvenni, én meg de felelőtlen anya vagyok, hogy hagyom az ujját szopni, úgy meg fogom majd szenvedni...

Természetesen ő mindig mindent jobban tud nálam, és csodálkozik, hogy nem keresem a társaságát, pedig egyidősek a babáink.

Egy "barátnőm" állandóan azt tanította a kb. egy éves kislányának hogy buta buta vagyok. Mármint hogy a kicsi.

Aztán volt olyan hogy a kisfiúnak azt tanította az anyuka hogy a kezére adjon puszit, nem értem azóta sem miért. Biztos én is csináltam olyat ami másnak nem tetszett volna, de hát ez van. Néha tényleg vannak dolgok amikbe jó lenne beleszólni, tanácsot adni, de sajnos én úgy tapasztaltam hogy hiába próbáltam segíteni valamiben és tanácsot adni, nem hallgattak rám és aztán már nem erőltettem.