Egyedülálló anyaként, a megpróbáltatások miatt, egyszerűen képtelenné váltam arra, hogy vágyjak a szexre. Fog ez változni és mikor? Mással is van ilyen?

Sosem volt gondom a szexszel, élveztem is, egészen addig amíg teherbe nem estem egy férfitól akit bolondulásig szerettem, és akit azóta sem láttunk, de távolétében és azóta is mindent megtett azért, hogy nekem nehéz legyen, nemhogy bármiben is segítene. Teljesen saját erőtlen erőmből nevelem, tartom el a gyereket, a szülésem is nagyon nehéz volt, ő sehol sem volt, nem is hívot akkor sem, utána sem, semmi. Annyira sok volt ez nekem emberileg, hogy egyszerűen mintha megundorodtam volna a szextől. Nagyon vágynék csókra is és ölelésre főleg, arra, hogy támaszkodhassak egy férfira, de egyszerűen ezen felül, a szexnek akár a gondolatára is görcsben vagyok, valahogy úgy fogom fel akaratlanul, hogy egy férfi "kiéli" magát rajtam, míg nekem az embertelen fájdalmat, kínlódást és megaláztatást szánja. Egyszerűen ez a kép él bennem, akármilyen férfiról is legyen szó. Borzasztóan szenvedek ettől, nagyon egyedül is érzem magam, de egyszerűen nem tudok ebből kilépni. Hogyan lépjek tovább, mit csináljak? Van esetleg más anyuka is rajtam kívül aki hasonlóan érez? Esetleg olyan is akit nem hagyott el a párja, csak pl. nagyon fájt a szülés és emiatt "fél" a szextől?