Ki hogy van ezzel? Bővebben lent.

Szia!

Engem is rosszul érintene egy hasonló mozdulata anyósnak bár nincs. (anyaszerepből akarna kiütni hirtelen vagy legalábbis nekem ilyennek tünik). Lehet leharapnám a kezét érte. Férjednek nem próbáltál még meg szólni miatta hogy inkább Ő igazítsa el mint Te? Vagy az ajtót bezárni és esetleg szólni hogy mész szoptatni vagy egy cetlit ragasztani a szoba ajtóra? Ez amúgyis egy nagyon intim helyzet közted és a Baba között amikor az a jó ha csak rá figyelsz és nem az ajtóban toporgó kedves mamára aki már letépné a melledről. Ilyenkor mindig azt mondják hogy pedig ez olyan szép és ez természetes. Vagy ha Te szólnál Neki esetleg hogy várjon majd ha befejezted akkor jöjjön. Az kocsi ajtót nyomdd le belülről had szokja és szólj hogy majd Te kiveszed. A hasonló Mamákat úgy szokták utálni az unokák, bujkálni fog előle majd kisfiad is vagy hiszti lesz hogy nem akar a mamához menni. Bocsánat ha "száraz" voltam nagyon nem anyósodat akartam szidni vagy ócsárolni

Szegény...

Hát én nem vagyok egy szégyenlős típus, így gyorsan le rendeztem.

Nálunk a babakocsiból kapták ki, úgy hogy szegény bababucim üvöltött és engem keresett a szemével. Persze ezek után vagy egy órán keresztül "nem állt szóba" velük.

A második alkalommal megkérdeztem mi a fontos:

Az hogy kétségbeesve csimpaszkodjon rajtam egy órán keresztül, vagy hagyják, hogy szépen a maga kis tempójában feloldódjon.

Ja és alvásidőben akarták csinálni a házimunkát. Csörömpöltek, csapkodtak, hangosan beszéltek... először nem szóltam, de miután fél órát bírt ebben a zajban aludni szegénykém és utána tiszta nyűg volt, megint megkérdeztem, hogy legközelebb hagyják aludni 1,5 órát vagy haza vigyem?

Kb egy évig mindig figyelmeztetni kellett őket, de mára már megszokták.

Szóval, ha párod nem szól nekik, szólj nyugodtan, hogy mi zavar, csak fogalmazd meg magadban, ne az indulat vezéreljen. Mert még családi háború lesz.

Szóval ez az ellenérzés bennem is volt, de le kell küzdeni, mert nekünk is voltak nagyszüleink. Én szerettem őket, jó volt oda járni.

Én nagyon jól elvagyok anyósommal, de már most kilel a hideg a gondolattól, hogy neki akár egy kicsit is vigyáznia kell rá. Pedig tényleg egy szavam sem lehet rá, most is gyerekre vigyáz, szeretik őt. Azt hiszem, ez valami anyai ösztön lehet, oroszlánként védem a Prüntyőmet, senkinek sem akarom majd odaadni. Szerencsére a párom is támogat ebben.

4 hetes pocis