Ti hisztek abban, hogy a gyerekek a születésük előtt tudatosan választják ki a szüleiket?

Úgy látom én leszek a kivétel (biztos jól le is pontoznak majd, ahogy itt ez szokás mostanság), én ugyanis hiszek ebben.

Sokan említettétek, miért akarna egy gyerek olyan családba születni, ahol verik, szegénység van, alkoholisták a szülők stb.

Nos azért, mert ebben az életben ezt a tanulást választotta magának.

Minden egyes leszületésünkkel újabb dolgokat tanulunk.

Én azt vallom, az élet nem gondokkal van tele, hanem próbatételekkel, tanulással. A látszólag rossz dolgok is azért vannak, hogy tapasztaljunk.

Na és ha nektek van igazatok és amiben én hiszek egy baromság?

Nem mindegy? Akkor inkább élek így boldog "tudatlanságban", minthogy keseregjek, milyen vacak az életem, miért, miért? :))

Kedves Utolsó!

Akkor szerinted az a kisgyerek, akit éhen halasztottak a szülei, mit tanul ebből a "látszólag" rossz élményből?

Szia! Látom, jól ledózerolták, aki azt írta, hisz az általad kérdezett dologban, de most én melléállok (együtt halunk vértanúhalált ;)).

Azért primitívség rávetni magunkat a másikra ilyen kérdésekben, mert a hit nem logikus magyarázaton alapszik. Márpedig, ha hisz valaki abban, hogy a gyerek lelke tudatosan kerül olyan környezetbe, ami számára kihívást jelent, akkkor tulajdonképpen a lélekvándorlásban hiszünk – és vannak még így pár millióan.

Csak éppen nem kis hazánkban, ahol a kereszténység a menő. De ha csak belegondol az ember, miért „logikusabb” vagy „hihetőbb” a büntető/jutalmazó istenkép és mi, a neki kiszolgáltatott kis porhüvelyek tézise? Erről vitatkozhatnánk, de nincs értelme, és nem is akarok senkit bántani a hitrendszerében.

A lényeg: ha valaki hisz a lélekvándorlásban, és abban, hogy a lelkek célja, hogy a bűneik feldolgozása által kijussanak az örök körforgásból, akkor telejesen logikus, hogy van, akinek olyan szerepet kell választania, amelyben egy adott problémát (akár az általa előző életekben elkövetett tettek másait) kell megoldania, elszenvednie. Így e gondolatrendszerben nem érv, hogy miért akarna valaki rossz körülmények közé születni, hiszen éppen azért, hogy utána jobb legyen, túljusson egy fázison.

Ha jobban belegondolunk, nincs is ez olyan távol a kereszténység tisztítótűz-pokol kombójától, csak hát az könnyebben érthető az egyszeri embernek, meg ugye olyan távoli, hogy simán kimehet a fejünkből, amikor a mindennapjainkat éljük.

Szóval szerintem ez szép gondolat, és ugyanúgy erőt adhat a mindennapok leküzdésére, mint a paradicsomba kerülésben való reménykedés.