Akiknek nem akar összejönni a baba, azoktól kérdezem. Ti tartjátok a kapcsolatot a kisgyerekes ismerőseitekkel? Vagy inkább visszavonultatok?

Igen. Én néha bébiszitterkedést is bevállalok. Aki tudja hogy próbálkozunk, azzal viccelődünk is, hogy ezt kamatostul adják majd vissza :-)

1,5 éve próbálkozunk, szervi baj nincs. Talán azért veszem könnyen, mert fiatalok vagyunk (27 és 29), nem is számolgatunk-hőmérőzünk-ovulációs tesztelünk.

Nálunk gyorsan jött baba, ellenben a családban már szinte mindenkinek van csemetéje, és az ismeretségi körben is. Mi képviseltük a gyermektelenek csoportját, illetve még 2-3 ismerős egy nagyobb társaságból. Mi örömmel eljátszottunk a gyerekekkel, nem zavartak minket. Sokkal rosszabb érzés volt, hogy a "gyerekesek" többnyire elvonultak, és ha netán beszálltál beszélgetni, közölték lekezelően, hogyha majd gyereked lesz, megtudod.

Így engem például ez a hozzáállás zavart, nem az, hogy éppen nincs gyerkőc. Most éppen babát várunk, így jelenleg a szüléstől való rémítgetés megy, illetve hosszas előadásokat hallok arról, hogy mennyi gyötrelem a gyermekvállalás. (És mégis valamennyi ismerősnek két gyereke van... szóval, annyira rossz mégsem lehet.)

Mindenkinek babásodós hónapot kívánok!

Mi 4 évnél tartunk. nkem ezzel sosem volt problémám. Persze azt rossz látni aki nem ugy áll a terhességhez ahogy kéne,de ezzel nem lehet mit kezdeni az élet igazségtalan. Az aki szeretettel várja a babáját és szeretettel neveli attól egyáltalán nem irigylem és tudok neki örülni. Ismerek több olyan sorstársat aki szintén igy van mint Te. Egyébként sokan úgy gondolják hogy ennek a várakozásnak azért is kell lennie hogy lelkileg fejlődj. mondjuk ezen felülemelkedj. Türelmet tanulj. Persze ez nem vigasz, de nekem több sorstárs mondta már miután sikerült hogy talán jobb is igy, máshogy áll hozzá, türelmet tanult és ez kihatott az élete egyéb területén is. egyszerűen jobb ember lett miatta. én abban hiszek hogy mindennek meg van az oka miért történik igy. Én pl mindent megkaptam az élettől erőfeszités nélkül ez az egy amit sajnos nem, amiért meg kell küzdnem. A sors fintora hogy pont ez az a dolog amire kislánykorom óta vágyok. Világéletemben azt vártam hogy végre ott tartsak hogy anya legyek. Nagyon remélem hogy hamarosan végre teljesül is.

Kitartás, nekünk is sikeürlni fog.....:)))