Mit tegyek? Apa, férj kérdés.
Van egy 7 hónapos kislányom. Egy családi házban élünk hármasban a férjemmel, a közepestől talán kicsivel jobb anyagi körülmények között. A férjem kedves apa, a picivel hétközben kb. fél órát, hétvégén 2-3 órát foglalkozik. Szereti a gyerekét, álltólag engem is. A pénzt hazaadja, rendes állása van, munka után rögtön hazajön, ritákn megy el a barátaival, kollégáival, kb. 3 hetente talán egy délutánt, vagy estét. Anyagilag mindent megad, már ami a kereteinkbe belefér. Nagyon okos, hihetetlen művelt, a babával is értelmesen játszik, tetszik ahogy csinálja. DE!
Amikor eljár akkor iszonyúan iszik, és rettenetesen durva ha hazajön. MÁr volt olyan, hogy hajnalban a szüleimhez mentem a gyerekkel, mert annyira féltem tőle, és féltettem a picit. Ezt mindig másnap megbeszéljük, és esküszik, hogy többet nem lesz ilyen, de sajnos tegnap is volt, és tudom, hogy ha legközelebb is megy, akkor is így fog hazajönni.
Fontolgatom a válást, mert nem szeretném ha a babám ebben nőne fel, ugyanakkor értetlenül állok az egész előtt, olyan mintha két arca lenne. EGy angyali és egy démoni. Az biztos, hogy ha válnuk, akkor anyagilag nagyon szűkösen fogok kijönni, a babának sem fogok tudni megadni mindent. Az itteni nagy kert, stb... mind veszik, egy másfeles lakás jön a helyébe maximum. ELvesznek azok a boldog napok is , amiket akkor élünk át, amikor nem iszik. Mit tegyek?
válasza:tudod, mi lenne még jó?
elköltözni a szüleidhez egy kicsit, hogy megijedjen. hogy rájöjjön, milyen az, ha elveszít titeket.
első v.
válasza:Hát köszönöm a bíztatást!
Az elköltözést próbáltam, két napra mentem haza anyuékhoz, utána jobb is lett 3-4 hónapig, de azóta megint előfordult már többször. Ma este majd ismét "beszélgetünk", századszor, de már elegem van. Lehet, hogy inkább elmegyünk aztán lesz hétvégi apuka, legalább nem szembesülünk a durvaságával, igaz sokmindenről le is maradunk, de nekem a nyugalom felé billen a mérleg serpenyője.
A kollégiumos életformát nem Ő találta ki, ezt én okoskodtam ki, amikor kerestem a magyarázatot erre az egész ivásos dologra, és arra jutottam, hogy azért kell neki néha inni, mert egyszerűen hozzászokott. Na mindegy, szomorú vagyok, de annyira belefáradtam már, hogy semmi kedvem ehhez az egészhez. :-(
Köszönöm mindenkinek ismét!
válasza:Szia!
Én csak annyit tudok javasolni, hogy a gyerek érdekében jól gondold át.
Az én életem emiatt ment teljesen tönkre. Mi is jó anyagi körülmények között éltünk négyen, apám, anyám, nővérem és én. Apám egy olvasott, tanult ember volt (szegény már meghalt), tájékozott volt a világ dolgaiban, sokat játszott, hülyéskedett velünk. Hatalmas házunk és kertünk volt.
DE!!
Ivott. Nem minden nap, de elég sűrűn. Akkor durva volt, kiabált és verekedett is. (eleinte nem, csak később). Mi a nővéremmel szinte már könyörögtünk, hogy váljanak el és menjünk külön, mert féltünk a karácsonyoktól, húsvétoktól. Nem emlékszem egy olyan ünnepre amikor ne rettegtem volna. Most 37 éves vagyok és még mindig ennek a gyerekkornak a súlyát cipelem magamon. Instabil vagyok lelkileg, hat évig pszichiáterhez jártam, kisebbségi komplexusom van (pedig tanult vagyok és mások szerint szép és csinos is), nem tudok megbízni senkiben, ezért mögöttem van egy tönkrement házasság, jelenlegi kapcsolatom nagyon jó, de visszatér mindig egy félelem, hogy átvernek, megaláznak. Pedig már régen voltam gyerek... És apám soha, egyetlen egyszer sem nyúlt hozzám, nem vert meg.
Szóval sürgősen változtass ezen, mert a gyereked egész életén át cipelheti a következményeket. És sohasem bocsátja meg majd neked, hogy hagytad ezt. Ahogy én sem bocsájtom meg soha anyámnak sem, aki már szintén nem él.
Kitartást és sok szerencsét.
válasza: válasza: válasza:Szerintem ne a váláson gondolkozz és az elmenekülésen. A problémát meg kell oldani. Több oka is van, hogy miért tedd.
Szeretitek egymást és a gyereket is.
Mondhatjuk úgy, hogy 98%-ban nagyon jó apa.
Ha elköltöznétek úgyis menne oda is balhézni, ha iszik. Tehát nem lenne nyugalmatok akkor sem.
Én a helyedben ultimátumot adnék neki: vagy nem megy sehova a haverokkal vagy akkor számoljon a következményekkel.
Ha annyira hiányoznak neki a haverjai, akkor meg menjenek hozzátok, legyen otthon fejenként egy üveg sör és beszélgessenek ott.
Inkább egy kis mosogatás, pakolás, mint egy hőbörgő férj.
Pont attól félek, amit a 13.45-ös hozzászóló írt. A gyerekemet féltem a traumától, a durvaságtól. GOndolkodtam, és azt találtam ki, hogy megkérem, valahogyan fizessen engem ki a házunkból (fele-fele tulajdoni részünk van). Azon a pénzen veszek egy lakást. Ha több kettőnél lépek, ha pedig mégis tudunk együtt élni, akkor azokon a napokon, amikor haverozik, szépen mehet oda haza. Majd másnap találkozunk itthon. Na milyen?
Csak még azt nem tudom, hogy a francba fogja előkeríteni a ház felének megfelelő összeget.... mindegy, azt már oldja meg ő a házzaságunk és a babánk érdekében. Nem? Vagy nem jó?
válasza:Nagyon nehéz helyzetben vagy!
Anyósom jut eszembe erről, akinek a (volt) férje is ugyanezt csinálta. Amikor részegen hazament őrjöngött, dobálózott, tányért falhoz vágott, stb., nem lehetett vele bírni. Anyósom féltette a két picit, ezért fogta magát és a semmivel (szó szerint!) elszökött otthonról az egyik barátnőjéhez. Csak a két gyereket vitte, semmi mást.
Tudom, ez nem teljesen ugyanaz, csak azt akartam ezzel mondani, hogy ha úgy érzed, jobb ha külön vagytok, akkor igenis költözz el! Egy részeg ember kiszámíthatatlan.
Igazuk van az előttem válaszolóknak, hogy költözz el (ha van rá lehetőséged) pár napra! És akkor a férjed talán elgondolkodik a dolgokon.
Drukkolok!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!