Más is van igy ezzel, hogy csak anyának érzitek magatokat és nőnek nem?

Igen, volt egy időszakom, hogy nem tudtam anyából átkapcsolni nővé, de iszonyat időszak volt. Hiszen ez kihatott a párkapcsolatomra, na meg az önbizalmamra is.

Viszont kicsit átértékelve a helyzetet, rájöttem, hogy az életemben mindennek helye van, az anyaságnak és a női énemnek egyaránt.

Nehéz egyensúlyt találni, mert persze hogy elsődlegesnek érzed az anyaságot, és ez hat ki leginkább az életedre. De meg lehet találni az egyensúlyt a kettő között.

Mondjuk nekem is idő kellett hozzá...

Igen..Nem is csak a kinézetem miatt( rajtam is maradt jócskán felesleg)..hanem valahogy agyban nehéz félretenni mert mindig a picire figyelek. Apával csak akkor tudtam foglalkozni ha a gyerkőc aludt. Meg is lett az eredménye,egyedül maradtunk :S

Nyilván ez idővel változik,ahogy magamon is észrevettem, azért hónapról hónapra jött elő belőlem a nő is, de már nem tudta kivárni :S

Soha 1 percre se éreztem így, pedig már fél éves a lányom.

A szexualitás mindig is fontos volt számomra, az egész terhességem végigszeretkeztem, szülés után is alig vártam, hogy ismét együtt legyek a férjemmel, azóta is ugyanolyan aktív a szerelmi életünk, mint terhesség előtt.

Ő gyönyörűnek, kívánatosnak tart, bolond lennék, ha mellette nem érezném magam vonzó nőnek.

Igen, de ilyenkor minding ramaszom az emberre, es maris jobban erzem magm.

Neha szuksegem van arra, hogy kikeruljek anyuka uzemmodbol.

Mondjuk nekem o az elso, a gyerek a masodik, ugyhogy en mas beallitottsagu vagyok.

50-50%-ban probalok mindkettojuknek mindent megadni.