Miért terjedt el az a nézet, hogy kis korkülönbség=jó testvérek lesznek?

Köztünk is kicsi volt anno, egyértelmű volt számomra, hogy a gyerekeim között is kicsi lesz.

És nagyon jókat játszanak együtt, van közös témájuk... Relatív a kicsi, 2,5 év. Azt szerettem volna, hogy a nagy már megértse, hogy várnia kell néha, és el lehessen mondani neki dolgokat, és ő is tudjon beszélni, kérdezni....

Persze nem ilyen egyértelmű. Viszont az ellenkezőjénél, ha túl nagy a korkülönbség (ez alatt minimum 10 évet értek, vagy akár ha az egyik gyerek már majdnem kirepül, mondjuk tinédzser), akkor egyszerűen a korkülönbségből adódóan nem lesz köztük a klasszikus értelemben vett testvéri kapcsolat, nem lesznek közös gyerekkori emlékek, mert más korosztály,más dolgok érdeklik őket, máshogy élnek meg egy-egy élményt.

De ha arról beszélünk, hogy 1-2 év, vagy 4-5 legyen köztük, akkor én is azon az állásponton vagyok, hogy egyik sem ideálisabb a másiknál. Mindkét variáció másért jó. Ettől függetlenül, ha úgy alakulna, lehet, hogy vállalnék akár 10 év korkülönbséggel gyereket, csak ezzel tisztában kell lenni.

Öcsém és köztem kicsit több, mint 2.5 év van. Hát ez a 2.5 - 3 év korkülönbség az, ami se nem kicsi, se nem nagy, és szerintem nem a legjobb... Valahogy mindig volt közöttünk egy "szintkülönbség", pl. amikor én az iskolát kezdtem, öcsém akkor kezdte az ovit. Akkor én már "naaaagy iskolás" voltam, ő meg ugye hozzám képest kis pisis, akivel nem lehet nagyos dolgokat csinálni. Amikor ő iskolás lett, én akkor kerültem felső tagozatba (igaz, ez csak a mi iskolánkban volt így, hogy a 4.-esek már felsősök), akkor megint csak ez volt. Utána meg ugye ilyen 12-13 évesen én már kiskamasz voltam, tesóm meg kisfiú, akivel mégis mit csináljak? És így tovább. Igazán jó testvérek felnőtt korunkra lettünk, amikor már együtt is eljártunk szórakozni, segítettük egymást, lettek közös barátaink, stb. Szóval én úgy látom, hogy vagy kisebb, vagy nagyobb korkülönbség lett volna a jó nálunk, de ez pont nem volt szerencsés. Például amikor már nagyobb voltam, ilyen 6-7 éves, odáig lettem volna, ha születik egy kistesóm, és lehet babázni, meg később is, sokat nyúztam anyuékat, hogy legyen kistestvérem. De hát nem lett.

A fiam ősszel hat éves lesz, neki egyelőre nincs testvére, bár ez nem annyira tervezett dolog volt, csak nem is lehetett volna máshogy, mert egyedül neveltem sokáig. Mostanában a párommal szóba került a gyerek-téma, de még legalább két-három évig nem lesz még egy gyerek, szóval a fiamnak legkorábban is csak 8-9 éves korára lesz testvére.