Ahol 5-7 év a korkülönbség a testvérek között, hogy tapasztaltátok, túl sokat vártatok, vagy pont így volt jó?

Szia,sokan úgy vannak vele,hadd jöjjön a tesó,így együtt felnönek.

Én azt mondom(de csak szerintem)jó ha megvan az-az 5-6 év.

Ényéim közt 5,5 év van,de én akartam így,mert addigra el tudtam magyarázni a fiamnak,mi fog történni...kezdve attól,hogy megnöl a hasam stb.Megértette,hogy anyára most jobban kell vigyázni és most nem tud olyan hancurokban részt venni,mint elötte.Elmondtam,hogy milyen lesz,ha itt lesz a baba(sok kérdése volt)Hogy vele kicsit többet leszek,mert picike és nem tud csináøni semmit.Mikor hazajötünk a babával,már nagy örömmel várta,és igyekeztem belevoni mindenbe,hogy ne érezze hogy csak a babával foglalkozok.örült,amikor elöször elaltathatta a kocsiban és büszkén mondta mindenkinek.Egyformán ölelgetem,puszilgatom öket,hogy lássa,attól,hogy itt a tesó,nem változott a szeretetemirányában.Most 7 hónapos lesz a pici lány,de a nagy fiam nagyon sokat segít nekem,mivel szoktam egyedül maradni velük,hát nagy segítség.

Sógornöm gyerekei közt majdnem 3 év a különbség,de nem bír velük,nagyon nehéz.Mikor megjött a tesó,a nagyobbikra állandóan rátörtek a féltékenységi rohamok.mai napig nehezen dolgozza fel hogy nem ö az egyetlen(mostlesznek 5 és 2 évesek)

De én azt mondom sok múlik azon,milyen a gyerek,milyen vele a kapcsolatod,ez mindenkinél változó.

Nekem így volt a jó.

Köztem és az öcsém között majdnem napra pontosan 6 év van. Én nagyon utáltam gyerekkoromban. Állandóan a nyakamba sózták, és keményen kivételeztek vele. Ami önállóságot tőlem elvártak mondjuk 10 évesen, mert, hogy nagy vagyok, ugyan azt az öcsémtől 10 évesen nem, mert még kicsi (hozzám képest legalább is), ráadásul tagadták, hogy én annyi idősen egyedül kellett csináljam.

Figyelni kell nagyon, hogy az idősebbtől ne várjunk többet, mint ami életkorából adódik. És a kicsivel ne kivételezzenek mindig.