Hogyan csinljam, hogy 100%-ot tudjak teljesíteni, mint édesanya, mint feleség és háziasszony?

Úgysem fog sikerülni mindenben 100 százalékosnak lenned, de szerintem kicsit hanyagolhatod a házimunkát a férjed javára! Nem azt mondom, hogy ússzon a ház, de segíteni ő is tud, és a kapcsolatotok minősége összehasonlíthatatlanul fontosabb annál, mint hogy a padlóról lehessen enni.

Nálunk még csak most jön a baba, de még így is nehéz. Ha választani kell, hogy összebújjunk vagy másnap legyen házi ebéd, hát mi sokszor az elsőt válsztjuk.:)

Ne akarj 100%-os lenni mindenben. A dolgok egy gyerek mellett már nem úgy mennek, mint előtte. Ehhez hozzá kell szokni. Nem könnyű, de hidd el, pár hónap és belejössz. Én is így szerettem volna annak idején csinálni: mindent 100%-osan, de rájöttem, hogy nem lehet.

A viszonylag harmónikus életmód kulcsa gyerek mellett tehát más. Állíts fel egy fontossági sorrendet magadnak és már annak örülj, ha sikerül egy-két pontot teljesíteni.

Például: Ma a kisbabám ellátása mellett kimosok pár dolgot (de nem egy hatalmas kosár szennyest!). Viszont ma nem főzök, mert a mosás mellé már nem fér be, ha a babámmal is eleget akarok foglalkozni. Holnap megfőzök úgy, hogy elég legyen 2 napra. Holnapután egy kicsit rendbe teszem magam (borotválás, stb.) Délután sétálunk egyet a párommal hármasban a babával. (stb., stb.)

Szóval, hidd el, saját magadon kívül :-) senki nem várja el tőled, hogy egy 1 hónapos kicsi mellett mindent megcsinálj. Sok valaki ilyen idős babával még CSAK pihenget otthon és teljesen kiszolgálja a család többi nő tagja (anyukája, anyósa, sógornője, testvére). Persze ez is luxus, de azért ne gondold, hogy neked már ilyenkor mindent meg kellene csinálnod.

Tényleg nem kell a 100%, ha erre hajtasz frusztrált leszel folyamatosan, mert baba mellett nem megy minden téren. Mint édesanya muszáj 100%-nak lenni, a babák úgysem érik be kevesebbel :D. Mint háziasszony, háát, itt lehet a legtöbbet lefaragni, én is időbeosztással teszem. Kétnaponta főzök, sőt hétvégén ha szerencsém van valamelyik nagyinál ebédelünk. Mosás (pontosabban mosógép bekészítés és teregetés), felsöprés, mosogatás, pakolás (ruha, edények, miegymás) minden nap van, azt nem lehet megúszni. De olyan pl. nincs mint régen, hogy egyszerre ragyog az egész lakás, csak részlegesen tudok takarítani, mindig 1-1 helyiséget. Arra törekszem hogy 1 helyiségre minimum 2 hetente sor kerüljön. De nagy a lakás, és köztünk szólva, van hogy nem jön össze... Mint feleség, nos személy szerint itt is vannak elmaradások, mert most is netezek, ahelyett hogy... De a férjem is itt kockul mellettem, szóval elvagyunk, sokkal kevesebb energia jut egymásra ez tény. Nem is idő, mert az lenne amikor alszik a babó, sokkal inkább energia. És én sem vagyok tip-top, ó távolról sem, van hogy hajat mosok, máskor pakolást teszek fel, megint máskor szőrtelenítek, mikor mi a legégetőbb :)

Ezeket a változásokat el kell fogadni, úgysem lehet másként, hacsak nincs az embernek bejárónője, bébiszittere, szakácsa. És ha a baba nem az a "lerakom ottmarad" típus akkor pláne.

Persze az elfogadáshoz idő kell, emlékszem egy hónappal a szülés után még én is küzdöttem a maximumért, most lassan egy éves a babám és elfogadtam fejben és lélekben az új felállást. Kompromisszumot kell kötni saját magunkkal.

Kitartást kívánok és jó babázást! :)

Hát ustó, én is rengeteget filózok azon hogy hogyan csináljam, ha majd dolgozni kezdek a kisfiam mellett. Nem benned van a hiba, ez egyértelmű!

Egyelőre azt gondolom, ha a családon belül nincs más segítség, nem megy másként mint hogy "megvásárolod" a szabadidőt, olyanra gondolok hogy nem főzöl hétköznap este hanem rendeled a kajcsit (vagy hideget esztek), ill. felveszel vkit takarítani egy vagy kéthetente egyszer aki akár ki is vasal. Így talán már felszabadul annyi idő, hogy egy-egy szombat délelőttöt magadra, magatokra tudj szánni.

Persze tudom hogy ez az anyagiaktól függ, de ha nem az van hogy hitelek, stb. miatt ki vagytok centizve vagy gyűjtötök vmi nagyobb dologra akkor érdemes erre áldozni.

Annyiban tapasztalatból mondom, hogy szegény édesanyám dettó uezt csinálta (mint persze a nők min. 90%-a) és hát nem lett jó vége, sem a házasság, sem a gyerekek, sem önmaga szempontjából. Szóval a saját bőrömön tapasztaltam meg hogy hova vezet és én nagyon szeretném majd másként csinálni.

Szívből kívánom hogy sikerüljön vmi jó megoldást találni!

Csak arra ügyelj, hogy nehogy a házimunkák "rabságába" ess! Van egy barátnőm, és teljesen meg van "veszve" amióta kisgyereke van. Fent akarja tartani ugyanazt a színvonalú rendet, tisztaságot, amit előtte. Megjegyzem, nem akármilyen szintű rendről van szó, még egy morzsát is felszed a padlóról! Amióta gyereke van, hulla fáradt, mert nem bírja a strapát. Hát hogy is bírná! Ki van akadva, ha a gyerek leszed valamit a szekrény polcáról és nem rakja ugyanoda vissza, ha hozzányúl a szobában a virágokhoz, ha összekoszolja magát, vagy a konyhát etetés közben...stb. Inkább egész nap a lakást tisztogatja, hogy rendet csináljon, a gyerekével meg teljesen hidegen bánik, szinte úgy tekint rá, mint egy "veszélyforrásra" a lakás szempontjából.

Nem ismerlek ugyan, de ezt csak azért írom, hogy értsd: a házimunka megvár egy pár órahossza, nap, hét múlva is, de a kisbabáddal töltött idő véges. Olyan hamar felnőnek, hogy aztán sajnálja az ember, hogy nem foglalkozott MÉG többet velük a fránya házimunka helyett. Én is elég rendmániás vagyok (annyira nem, mint a barátnőm), de amikor látom, hogy mások milyen lazán kezelik ezt a dolgot és milyen nyugodt, boldog családi életet élnek, akkor néha elgondolkodom: ha a férjem nem bánja, ha én sem aggódom miatta, akkor kit érdekel, ha két nappal később mosom fel a követ, vagy mosom ki a szennyes ruhát, vagy esetleg nem vasalok ki minden cuccot. Megéri egy kicsit a házimunkán lazítani a többiek (gyerkőc, apa) érdekében! Főleg még az elején, amikor ilyen pici a babád.

Jó babázást, és sok kellemesen együtt töltött időt kívánok nektek!