Ti mennyire vagytok "paramamik"?

Én egyáltalán nem. Vagyis, nem fertőtlenítem a cuccait naponta, kutyával is érintkezhet, ha kint vagyunk most a jó időben, mászkálhat a fűben, felveheti a fadarabot stb..

Viszont anyukám, szuper para nagymami. Velünk sosem volt az, de most hogy unokája van, jajjj ezt ne, jajj azt ne, jajj a szájába veszi vigyázz :D

Én egyáltalán nem vagyok az.

Egyik rokonom (aki paramami) folyton be is szól emiatt, hogy szerinte felelőtlen vagyok, bárcsak ő nevelhetné a gyerekem blabla...

Teszi ezt azért, mert én viccelek, szórakozok a gyerekkel, nem szörnyülködöm, ha a szőnyegen játszik és épp 2 napja már nem volt porszívózva, vagy kiviszem sétálni akkor is, ha picit fúj a szél, vagy nem fűtöm fel a szobát 40 fokra.

Ő a "tökéletes" anyuka szerinte, én meg csak egyszerűen élvezem az anyaságot és nem aggodalmaskodom folyton, minden bokor mögött veszélyt sejtve.

Én csak egyetlen dologban vagyok "paramami", mégpedig iszonyúan parázom attól, hogy valahonnan leesik. Lassan 7 éves a fiam, és 2 éve könyörög emeletes ágyért, de én félek, hogy éjjel leesik (soha nem esett még le a sima ágyáról sem éjszaka). A játszón esküszöm rongyosra harapdálom a szám szélét, hogy ne sikonyáljak félpercenként, hogy vigyázz leesel. (soha nem esett még le, kifejezetten ügyes)

És még sorolhatnám... El sem tudjátok hinni mennyit küzdök ez ellen, és milyen nehéz nem paramamiskodni ilyen esetekben. :( Nem tudom mitől alakult ez ki bennem, mert minden másban alapvetően laza vagyok.