4. babámat várom, miért érzem úgy hogy magyarázkodnom kell folyton?

Itt a jóidő és mivel lekerültek a kabátok így nekem is látványos a pocakom. Lépten nyomon jönnek az ismerősök, szomszédok, környező boltokba ahova szoktunk járni a gyerekekkel- az eladók és észlelik, hogy nem hízok hanem pocakom van. És kapjuk a beszólásokat hogy húú meg háá jóisten ennyi gyerek, meg milyen nehéz lehet velük stb. meg mekkora munka meg hogy lehet ennyi gyereket eltartani stb. Mi közük van hozzá mi van emögött? Nekem ez az életem, boldog vagyok, így érzem teljesnek a családot, egy szemernyi kétségem sincs atekintetben hogy bármelyik gyerek is várhatott volna vagy nem kellett volna bevállaljuk.

Holnap viszem a legnagyobbamat (7 éves lány) ovis társa szülinapjára, már előre látom hogy ott is jönnek majd a kérdések.

Normális körülmények között élünk (a férjem 35 én 33 éves vagyok), szépen öltöznek a gyerekeim, 3 szobás lakásban élünk minden esélyünk meg van rá hogy majd később tudunk ennél nagyobba , de egyenlőre nagyon praktikus mert közel van ovi suli bölcsi minden.

A gyerekeim 7, 5 és 3 évesek.

Nem hazudok, mikor egyszerre betegek (netalán még én is velük együtt) vagy rossz napjaik vannak akkor én is elfáradok, "lemerülök" kiakadok dehát ki nem?? Ez egy gyerek mellett is ugyanúgy előfordul egy szülővel hiszen nem vagyunk gépek. Egyszerűen nem értem miért "szólnak" meg itt nem aggodalomról van szó a részükről hiszen ezek az emberek akiket írtam is (ismerősök, szomszédok stb.) nem a rokonaink, nem ápolunk olyan érzelmi viszonyt vagy bármit hogy azt gondolhassam hogy pusztán aggódnak vagy jót akarnak. Mégis miért szólnak be, mit lehet erre okosat reagálni?És nem értem mégis kinek "szabad" több gyereket vállalni akkor, ha mi akik normális körülményeket megteremtjük nekik- ilyen finoman szólva negatív megjegyzéseket kapunk?