Mit jelent nálatok ez az "én nem hagytam sírni a babámat"szöveg?

Akitől ezt én hallottam az szó szerint értette hogy egy percet sem hagyja sírni. Az én véleményem, hogy ez azért túlzás...nyílván nem hagyja senki órákig sírni a babáját, de azért az tulzás, hogy soha egy percet sem.

Pl.: leteszed aludni és ordít....mese simi puszi és kimész...5 percet ordít utána alszik....

Hát amíg baba volt, addig igen.Ha egész nap sírt,akkor fogtam!

Egy ekkora gyerek nem azért sír, mert olyanja van,hanem mert valami baja van! Mondjuk fáj a hasa stb!

A fiam egy éves! Na benne már van egy kis hiszti. Tehát ha az a baja,hogy otthagyom játék közben, mert le kell szűrnöm a tésztát, akkor nem kapom fel. De ha hisztis, akkor is igyekszem elterelni a figyelmét, tehát nem hagyom ott félórákat üvölteni!

A kisfiam például nem tudott úgy elaludni, hogy letettem a kiságyba és elaludt, mert bármilyen fáradt is volt, ordítani kezdett, így vagy magam mellé fektettem az ágyba és úgy altattam el, hogy közben simogattam például és utána a kiságyba, de volt, hogy ott maradt a nagy ágyon. Van, aki meg hagyja sírni a kiságyba, aztán majd csak álomba sírja magát. Én erre értem, hogy nem hagytam sírni a babámat.

Vagy ha nyűgös volt, fájt valamije, akkor sem hagytam sírni, próbáltam neki csillapítani a fájdalmát, megnyugtatni a közelségemmel, a foglalkozással (nem feltétlen és kizárólag a kézben léttel).

Amúgy igen, minden baba sír, de mindig van oka annak, hogy miért sír. Ha éhes, enni adtam neki, ha fájt valamije, gyógyszert kapott, ha jött a front és nyűgös volt emiatt, akkor meg próbáltam megnyugtatni és elviselni, hogy kicsit nehezebb volt vele.:)

Aba megnyikkant ugrottam, és néztem mi baja.

Max. 1 percig ha hagytam sírni, míg oda nem értem, mert pont a fenekem töröltem, vagy behabartam az ebédet...

Igen, ha kellett 2 órát ringattam éjjel ha sírt, majd a férjem másik kettőt, és így váltottuk egymást, vagy egész nap ölben volt, ha úgy volt jó neki!!!

Én feláldozzák magam, igazából mit csináltam volna, lógatom a lábam, és sorozatot nézek míg a gyerek sír?

Néztem a sorozatot, a gyerek meg elfért a karomomban:)))

Nem lett elkényeztetve ezáltal, mert miután fel évesen felült, majd rá 2 hétre már mászott, utànna már nem marad meg ölben!

Az én felfogásomban:):

sokszor azt mondják, hogy a baba csak sírással kommunikál. Na, ez az, ami nem igaz:). Minden sírást, kivéve ha nem hirtelen trauma, megelőz más figyelemfelhívó viselkedés, amivel jelez a csecsemő ha valami gondja van. Persze ezt csak akkor lehet észlelni, ha nem a másik szobában van, hanem a közelemben. Sokan ezt hordozással oldják meg, vagy pihenő székkel...

Nem azt jelenti persze a "nem hagyom sírni", hogy a fenekében vagyok, hanem azt, hogy a lehető leghamarabb reagálok a jelzéseire, igényeire, valamint hogy _direkt_ nem hagyom magára a bajával, csak azért, hogy megtanuljon elaludni, egyedül kuksolni, akármivan nem ehet 3 óránál hamarabb...

Persze, hogy így is becsúszik a bömbölés, hiszem ha az ember alvó baba mellett elmegy mondjuk zuhanyozni, akkor kikerülhetetlen, hogy sírjon, vagy nagyobb testvérek mellett...

Naszóval röviden:): szándékosan, "nevelési" célzattal nem bőgetem a gyerekem.

Nem volt extrán sírós a fiam, de azért leírom.

Újszülöttként szerencsénkre nem volt hasfájós, így nem is sírt sokat, tehát, ha sírt, azonnal mentem, mert tuti nyűgje volt.

Csecsemőként volt, hogy pár percet hagytam sírni, mert én pont a wc-n ültem, vagy a zuhany alól léptem ki, kénytelen volt várni.

Már 20 hónapos "nagyfiú", minden nyekkenését ismerem, első hangra megkülönböztetem, hogy valami fáj és azért sír vagy csak ordenáré hisztit csap le.

Elismerem, hogy a fiam minket elkényeztetett ezzel, mert baba korban nem sokat sírt, viszont korán kezdett minden mozgást, és azóta meg sem áll. Úgyhogy a kézben levést mi rohanással pótoljuk. :)

Az egyik barátnőm sokszor kénytelen volt hagyni, hogy sírjon a kisebbik lánya, mert a nagyobbat nem lehet lerángatni a wc-ről, fel kell öltöztetni, elé kell tenni az ételt, és nem mehet minden dolog csak a nagyobb gyerek "kárára".

Hiába az elhatározás, az élet sokszor felülírja.

Nálam ez azt jelenti, hogy SZÁNDÉKOSAN egy percet sem hagytam sírni. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy az én babám sosem sírt, de olyan nem volt, hogy hallottam, hogy sírt, én pedig nyugodtan tettem-vettem.

És igen, volt, hogy ez azt jelentette, hogy ölben volt egész nap. Én úgy gondolom, hogy azért vagyok vele itthon GYED-en, hogy ellássam őt, gondoskodjak róla, és nálam ebbe beletartozik az is, hogy ha testközelségre, szeretgetésre vágyik, akkor ezt megadom neki.

"Szerintem aki ezt mondja általában hazudik és fényezi magát,vagy tényleg mártirkodik,az ilyenek szokták azt mondani,hogy soha senki sem vigyázott a gyerekére oviig és elítélik aki nem csinált magából rabszolgát."

Ne magadból indulj ki. Van, akinek nem mártírkodás, vagy rabszolgaság az, ha a gyerekével foglalkozik. Én soha nem éreztem ezt nyűgnek, imádtam és a mai napig imádok vele foglalkozni, ölbe venni, szeretgetni. Én akartam a gyereket a vele járó teendőkkel együtt, és örülök, hogy ő itt van nekünk, eszembe sem jut emiatt mártírnak érezni magam, sőt, szerencsésnek érzem magam.