Félidős vetélésre hogyan reagált a környezeted? Én várok sokat?

Sajnos az ember ilyen helyzetbe nem nagyon tud mit mondani,szerintem ezért terelik a szót a témáról.:(

Sajnálom.

Nem akarnak emlékeztetni rá. Nem azért mintha nem lett volna, de nem akarják, hogy szomorú legyél. Én barátnőmmel éltem át ezt, és megmondom őszintén a tehetetlenségbe majdnem megörültem, hogy nem tudtam mi lenne neki a jó, ha szoba hozzam vagy nem ha nem.

Viszont ha te szoba hozód és nem hallgat meg akkor az nem barát.

Te vársz sokat!

Ez egy kellemetlen téma, nem mindenki beszél róla szívesen, lehetnazért sem hozzák fel, mert akkor lékeznél...

Ha meg mindenki ezzel jönne az lenne a baj...

Ilyenkor jössz rá ki az igazi barát! Bár ha frissiben sok szeretetet adtak, akkor szerintem az épp elég! Engem éppen akkor került a legjobban "barátnőm", akit éveken át mindenben támogattam. Ha baja volt naponta hívtam, segítettem szavakkal, ha ott lenni épp nem tudtam. Amikor én kerültem ilyen bajba, még egy telefont se kaptam tőle, pedig akkor van a legnagyobb szükség rá. Később már én sem igazán akartamerről beszélni. De ott és akkor kellett volna a támogatás. Tanultam belőle.

Szomszédok stb meg nem merik felhozni a témát hidd el.

Nyilván nem fognak folyton ezzel foglalkozni. Neked sem kéne.

Nekik is gondolom van saját bajuk.