Vállalnátok babát pánikbetegen?

Hogy miért is vállalnék babát minden további nélkül? A másik kérdésben is írtam, hogy pánikbetegnek diagnosztizáltak, mégis teljesen jól elboldogulok az élettel és a felmerülő problémákkal. Ez hozzáállás kérdése is. Ha semmi más akadálya nem lenne, ha nincs súlyos egészségügyi problémám, vagy bármi más ennél komolyabb gond, akkor egyértelmű, hogy ez nem tudna megakadályozni abban, hogy gyereket vállaljak és hogy felneveljem.

Ilyen értelemben (lelki, vagy testi egészség szempontjából) akkor látnám csak akadályát a gyerekvállalásnak, ha olyan bajom lenne, ami megakadályozza, hogy normálisan ellássam a gyerekemet, gondoskodjak róla, ez pedig nem ilyen probléma.

A pánikroham átmeneti erős félelemérzet vagy rossz közérzet, jellemzően hirtelen támad és általában nem tart fél óránál tovább. Tüneteiben különbözik más szorongásos betegségektől, a pánikroham hirtelen csap le, látszólag nincs kiváltó oka.

Szóval miért is ne lehetne gyereket vállalni mellette??!

Én pánikbeteg vagyok, apukám skizofrén. Nem vállalnék gyereket, mert apukám oldaláról minden férfi skizofrén, és félnék, ha fiam lenne, szintén ezt orokolné. Plusz gyakori a családunkban (anyukám oldaláról) a szulés utáni depresszió. Ráadásul ebbe a világba minek is gyereket szulni? Magammal nem tudok mihez kezdeni, nincs munkám. Mit is tudnék biztosítani a gyerekemnek? Semmit. Nem vállalok gyereket, így legalább egy skizofrén, kilátástalan helyzetzu emberrel kevesebb lesz, és még egy pánikbeteg, depressziós anyától is megmenekul.

Van az a helyzet, amikor a gyerek nem vállalása a jobb dontés. Természetesen nem azt mondom, hogy senki ne vállaljon gyereket. Csak a saját szubjektív helyzetembol adódva mondom, hogy én nem fogok gyereket vállalni, bár az esetemben nem csak a pánikbetegség az egyetlen tényezo.