Ritka vagy különleges nevű gyerkőcök szülei, nem bántátok meg a névválasztást?

Szép név! Gratulálok a babához!

Az én kisfiamat Brendonnak hívják. Egyből megkaptam, hogy c....ány név. Akkor egy picit elbizonytalanodtunk, de rájöttünk, hogy nem a nagyszülők véleménye az első. Igen, azt én is tudom, hogy hívnak így c... gyerekeket is, de ha azt nézzük hallottam mát Józsi, Botond, Laci, Bálint, Gábor nevűekről is. Én is és a férjem is szeretjük a különleges neveket és már az elején megbeszéltük, hogy nem fogják Józsinak hívni. Igaz, hogy ezután a reakció után kicsit félve mondzam, hogy hogy fogják hívni, de senki nem szólt bele a nagyszülőket kivéve na meg a dédik nem értették elsőre:-) és nem is tudták megjegyezni :-). A szülés után megkérdezték, hogy mi lett a neve... mi meg mondtuk, hogy a Brendon maradt. Azért furán néztek, hogy mégis ez maradt, pefig annyi " szép " nevet javasoltak helyette :-) Most 1,5 éves és nem bántuk meg :-). Egyszer amikor a boltban kivettük a kocsiból, hogy sétálhasson mellettünk, csak egy percre nézztünk félre és úgy megindult... én meg ijedtemben utána ordítottam, hogy: Brendon! Gyere vissza! Brendonka! Apa meg ment utána... na akkor láttam az emberek arcán, hogy meglepődtek a nevén :-) de nem bánjuk, mert nekünk tetszik és nem hiszik, hogy lehet belőle hátránya, mert ezt is nagyon átbeszéltük, hogy nem fogják-e majd ezért piszkálni, de akármiért tudják ha nagyon akarják... és képzeld a nagyszülők is beletörődtek, nekik csak az a lényeg, hogy van unoka és ők mondják a leglelkesebben, hogy hogy hívják a kicsit :-). Amikor még csak 1 hónapos volt, hallottam, hogy nagymamája beszélt egy öreg nénivel. Mesélte, hogy: képzeld, megszületett az unokánk. Kisfiú. Olyan aranyos. A néni megkérdezte, hogy mi a neve. Nagymama: Hát Brendon! És olyan büszkén mondta :-). Láttod egy hónap alatt úgy hozzászoktak :-)

A fiaimnak ritka, de nem különleges nevük van.

Az egyik név régen (60+ éve) viszonylag gyakori volt, ezért anyukámnak nem tetszett, mert hogy öregemberekre asszociált erről a névről.

De amúgy rövid, könnyen kimondható (és megérthető) nevek, úgyhogy semmi fura reakció nem szokott lenni, amikor megkérdezik a nevüket.

Nem bántuk meg, ezek a nevek már másfél-két évvel a születésük előtt megvoltak.

Én ugyan nem adtam ritka nevet de a kutyanévhez offolnék:ha fiúnk lett volna,a Bertalan nevet kapta volna.Ahol én felnőttem,ugyanolyan gyakori név volt nagyapám idején is mint a

Benjámin,Barnabás,Simon vagy bmi más.Az,h egyes emberek embernevet adnak a kutyáiknak csupán annyit jelent hogy családtagként szeretik,nem azt hogy az a név kutyanév. Én is ismerek Brúnó nevű kisfiút,szokatlan név,de nem vészes.Ha ez lenne a szívem vágya,adnám.

Akkor senkinek nem mondod meg a nevét?MÉg ha az utcán kérdezik is?

Az én gyerkőcöm nevére is nagy tiltakozás volt a családban: Szamira.

Kedves rokon azzal jöttek hogy szamárnak csúfolják majd.Habár szerintem nem kell különleges név ahhoz hogy vkit csúfoljanak.A másik érv a horrorfilm volt a Kör!

Na nekem pont ebben a filmben tetszett meg a név és örültem hogy megtaláltam a hasonló változatát.Nálunk is visszakérdeznek a nevére, nem is egyszer.Főleg hogy még a csajszikáám nem is mondja az ,,r" betűt.Én szeretem az egyedibb neveket,nem változtatnék rajta.