Ritka vagy különleges nevű gyerkőcök szülei, nem bántátok meg a névválasztást?

(a boxerünket hívjuk Brunónak) :)

Amúgy a kérdésre a válasz, hogy igen is meg nem is. Igen megbántam, mert olyan nehéz nevet kapott, hogy 6 évesen még alig tud bemutatkozni, háromszor visszakérdeznek és akkor sem értik meg.

Másrészt viszont, ha ezt az időszakot átvészeljük, szerintem később illeni fog rá és egyénivé teszi.

kicsit off: én a másik oldal vagyok, ugyanis a nővéremnek és nekem a szüleink ritka nevet adtak. legalábbis akkor, amikor születtünk, annak számított. ma már gyakori nevek.

emlékszem, kiskorunkban először mindenki visszakérdezett a nevünkre :)

de nekünk tetszett, hogy különleges nevünk van és nem kevernek össze senkivel!

Az a bajom a Brúnóval hogy rögtön egy kutyára gondolok.És szerintem annyira nem is különleges.

Nekem ritka nevem van de szerencsére nem jut eszükbe róla, se kutya se semmi. Soha nem bántottak érte hanem inkább mindig meglepődtek hogy milyen ritka, milyen szép vagy furcsa. Általában megjegyzik hogy nincs ilyen ismerősük stb...Brúnót biztos nem adnék a gyerekemnek annál még a József vagy bármilyen hagyományos név jobb.

Én 3 Brúnó nevű kisfiút is ismerek, mindegyik budapesti. Nekem személy szerint nem tetszik, mint név, mert olyan brummogós, túl komoly, nem tudom jobban kifejezni, de nem szokták őket sosem csúfolni. A 3 ből 2 a munkatársaim gyerekének a neve, és a többiek szerint is aranyos, kedves név, szóval nem volt szájhúzás miatta.

Minden nevet lehet csúfolni, ha akarnak, ez ellen nincs mit tenni. Vagy ha nem a nevet, akkor ruhát, haszínt, fogakat, elálló fület, bármit... nem tudod kivédeni, ezt a harcot a közösséggel a gyereknek kell majd megvívnia.

Az én gyerekeimnek is ritka nevük van, de abszolút nem zavar, ha más viszont gyakori nevet választ az övének.

Beszólni nem igazán szoktak, csak inkább visszakérdeznek, vagy annyit mondanak, hogy "aha". :o)

Három gyerekünkből kettőnek nem különleges, de ritka neve van, egynek pedig nagyon ritka.

Az első szülöttünknél (övé "csak" ritka) megmondtuk a családban hogy mi lesz, húzták a szájukat, főleg anyám, hogy "miért pont ez??", pedig az tényleg nem volt semmilyen szempontból sem szélsőséges név, na ekkor elhatároztuk, hogy ha megint gyereket várunk, csak születéskor mondjuk meg a nevét, és ezt tartottuk is. A második lett a "szuper ritka" nevű, anyám első kérdése a telefonban az volt, hogy hogy hívják, majd vissza kérdezett, hogy "hogy?", még szerencse hogy az arcát nem láttam, a hangja is elég volt, hogy túláradó nemtetszése átjöjjön. De nem igazán érdekelt. A születése után sokan megkérdezték, hogy miért ezt választottuk, és amikor megindokoltam, azt mindenki elfogadta (a jelentése és a hangzása egyaránt fontos volt nekünk), de akkoriban elgondolkoztam, hogy tényleg jól választottunk-e, de utólag rájöttem, hogy ez csak azért volt, mert akkor egyszerre kellett mindenkinek elmagyarázni, mostanában meg max. évente egyszer kell, ha új embert ismer meg a lányom. És csuda jól illik rá, szóval nagyon örülök neki, hogy ebben maradtunk. (Idő közben a nevének egy rövidített változata nagyon elterjedőben van, és kifejezetten örülök, hogy mi a hosszabbnál maradtunk).

Eddig sehol senki nem bántotta őt emiatt. Szerintem manapság sok a "különleges nevű" gyerek, úgyhogy már nem hinném, hogy ez gond lenne. (Míg pl. a szocializmusban ha felvettél egy nyugati ruhát, mindenki megbámult miatta, ma elég nehéz olyat felvenni, ami miatt megbámulnak)

Amúgy ismerek Brúnó nevű kisfiút, viszont kutyát egyet se. :o)

Ha nektek ez tetszik, akkor válasszátok! De csak akkor, ha büszkén tudod bemutatni majd így a fiad, mert ha mindenhol csak elsuttogod majd a nevét, akkor átragasztod rá is ezt a hozzáállást, úgy nem éri meg... Ezt gondoljátok át!

Sok boldogságot a babával!

Nem adtunk különleges neveket egyiknek sem. én még nyitottabb vagyok erre, de a férjem egyáltalán nem. Én is csak bizonyos határig, mert közönséges, meghökkentő nevekkel nem sújtanám a gyerekeimet.

A Brúnó név számomra "belefér". Kissé nehezen vonatkoztatok el a Rém rendes család kutyájától, de ez az én hibám....

Kicsit sok egyszerre az ú, ó, de amúgy viselhető névnek tartom.