Szerintetek miért nem jó elkényeztetni egy gyermeket?

Az elkényeztetés SOHA nem jó. Előttem már leírták, hogy miért nem.

A kudarcokat is meg kell élni már gyerek korában, mert később az életben nem tudja elviselni.

Aki valóban szereti a gyerekét, az nem kényezteti el. Kell vele foglalkozni, éreztetni kell vele, hogy szeretik a szülei. De meg kell tanulnia, hogy nem tehet meg mindent, amit szeretne.

Nem írtad, hogy lelki vagy anyagi.

Az anyaginak az az egyik hátránya, hogy bizonyos szempontból "kiég" idő előtt a gyerek/későbbi felnőtt. A vágykésletetésnek nevezett készség fontos, később a társas érintkezések során is. Ha azonnal ki van elégítve minden igénye (nem szükséglete, igénye!), akkor nem lesz képes már sok dolgot értékelni, helyén kezelni, örülni neki - erre értettem azt is, hogy kiég.

Érzelmi: nem tanulja meg a konfliktushelyzetek kezelését, szociális alapokat, alkalmazkodást. Gyakorlatilag az életben való boldogulást, másokkal való kölcsönös együttműködést.

A kiskirálykodó embereknek nyíltan ritkán mond ellent a környezete, viszont "alátevéssel", szabotálással ártani fognak neki.

Munkahelyeken jellemző ez a zsarnokoskodó főnökökre. Nyíltan nem mernek szembeszállni az alkalmazottak, de ott szabotálják a munkát vagy a főnök személyét, ahol tudják - háta mögötti xarkavarással, szándékos károkozással, stb.

Jómagam egyke vagyok, anyagi téren tudatosan neveltek. Sokszor nevelő célzattal nem kaptam meg egy-egy dolgot, bár bőven lett volna rá pénz. Előnye, hogy be tudom osztani a pénzemet, nem vagyok a tárgyak rabja (meg kell mutatnom, hogy valaki vagyok és ehhez drága ruhákat, eszközöket kellene vásárolni jellegű viselkedésre gondolok).

Viszont érzelmileg elkényeztettek, mondhatni burokban tartottak. Ennek az lett a hátránya, hogy szociálisan sokáig le voltam maradva a korosztályomtól, nem tudtam helyzeteket kezelni, kevés barátom volt.

Jó néhány év kemény önvizsgálat és önfejlesztés után behoztam a lemaradást, de számos kellemetlen emlékem maradt az általános iskolás, gimnazista éveimről, amik sikerülhettek volna jobban is, ha akkor tudom kezelni a helyzeteket. Így sokszor kiközösítettek, céltábla voltam, mondhatni szociális analfabéta.

Pszichésen még olyan kárt tud okozni, hogy ha később, idegen környzetben korlátozzák, nem feltétlenül tudja feldolgozni.

Kamaszkorban, amikor a normálisan nevelt gyerekekben is túlteng az igazságérzet, akár önmaga ellen is fordulhat.

Mivel mindent azonnal megkapott, ha ez később nem teljesül, könnyen függőségbe hajszolhatja a frusztráltság.

Akit korán hozzászoktatnak a társadalmi érintkezés, mindennapi élet korlátaihoz, az biztonságban érzi magát bármilyen környezetben, tud alkalmazkodni, szövetségeseket találni.

Akit erre nem tanítottak meg, az egy rettentő erős belső feszültséget fog érezni. Egyrészt tehetetlenséget, másrészt dühöt. Személyiségtípustól függően vagy a környezetével vagy saját magával szemben lesz agresszív.

A társas helyzetek átláthatatlansága feszültségkeltő lesz, így kevésbé fog stabil utat bejárni. Nehezebben köt szoros barátságokat, tart meg állást. Kevésbé lesz kitartó és sokkal nagyobb lelki terhet fog okozni egy-egy kudarcélmény, ugyanis nem lesz mintája az ilyen helyzetek feldolgozására.

Extrovertált típusú embereknél ez fizikai adottságoktól függően vezethet prostitúcióhoz, bűnözői életmódhoz, egyéb deviáns viselkedéshez.

Introvertált (befelé forduló) típusnál az önbüntetés, önsanyargatás egyes formái jelenhetnek meg: étkezési zavarok (anorexia, bulímia), öncsonkítás, különböző függőségek (gyógyszer, illegális drog, alkohol, játékszenvedély, társfüggőség, vásárlási mánia, stb).

Van egy felnőtt ismerősöm akit elkényeztettek gyerekkorában anyagilag és máshogy is. Cégvezető (családi céget megörökölte), de pszichiáterhez jár, gyógyszeresen kezelik, kokainozik. A személyisége instabil, kiszámíthatatlan. Alapvetően jószívű ember, de minden átmenet nélkül bosszúálló, agresszív lesz. 40 éves, de a mai napig látszik rajta a szorongás és az önkontroll hiánya némely szituációkban.

Ő szomorú példája annak, hogy egy alapvetően kellemes személyiséget hogyan lehet eltorzítani rossz neveléssel.

Az 5.-nek üzenem, hogy én 23 évesen is megkérdem, hogy hol van ez vagy az a boltban, ha olyan van, amit nem tudok.

De egyik ismerősöm 22 évesen nem tudja a mikrót használni, mert még soha nem volt rá szüksége...

Szélsőséges példa: Spártaiak nem kényeztették a gyereket, harcost neveltek belőle (lányokal nem tudom hogy álltak).

Nem olyan szélsőséges példa, mikor bizony a gyerek is be van fogva a ház körüli teendőkbe, gondolok most arra, ahol állatok vannak, kert van. Időben megtanulja értékelni, helyre rakja magát a világban, az ilyen a jég hátán is megél.

Nyilván én is megkérdezem, hogy merre van a hűtőpult, ha nem találom:D

De itt arról van szó, hogy azt sem tudja, hol keresse, ez pedig 19 évesen igen nagy rutintalanságra vall.