Már anyuka is van úgy, hogy egyedül van a gyerkőccel/gyerkőcökkel az apa munkája miatt?

Nekem a legrosszabb a férjem hiánya.

Havonta egyszer találkozunk csak, rettentő nehéz a hiányát elviselni.

A gyerek még kicsi, fel sem fogja, hogy az apukája távol van, még nem is emlékszik rá, majd talán 1 év múlva már fogja tudni ki ő, ha találkoznak.

Páromat lassan 4 napja nem láttuk, dolgozik. Ha minden igaz, lassan hazaér, de a gyerek már alszik.

Holnap talán itthon lesz, de valószínű alszik majd, mert mostanában alig aludt.

Itthon mindent én csinálok, a gyerek körül mindent én csinálok. Pénzünk van, életünk nincs. :(

Szülők messze, barátok dolgoznak.

Megismerkedtem hasonló korú gyerekek szüleivel, velük bandázunk elég sokat, de ettől függetlenül nagyon rossz egyedül. :(

Igen.

Nehezen, főleg olyankor, mikor friss az élmény. A férjem épp tegnap ment vissza külföldre.

Már megszoktam. Én vagyok a két gyerekkel. A nagy már 5 éves, ő is megszokta, a kicsi 8 hónapos. Elég furcsán néz az apjára, ha hazaér, de hamar összebarátkoznak minden alkalommal.

Próbáljuk úgy beosztani az együtt töltött időt, hogy az minőségi legyen.

Azt nem mondom, hogy van pénzünk, de csak csak megélünk.

Három gyerekem van, 4 és fél, 2 és fél éves, a kicsi 9 hónapos. Apa kora reggel indul dolgozni, este vagy hazaér fürdetésre, vagy nem, de ha hazaér is, már nincs sem ereje, sem kedve máshoz, mint lerogyni vacsorázni, pihenni. Hétvégén szerencsére itthon van, így csak a hétköznapokat kell nélküle abszolválnunk.

A gyerekek megszokták, nem panaszkodnak, hiszen hétvégén mindig együtt vagyunk, igyekszünk klassz programokat kitalálni.

Amit itt előttem írtok többen, hogy nem bírjátok a bezártságot, meg a babatársaságot, meg jó lenne kikapcsolódni, azt hogy értitek? Nekem attól, hogy a férjem nincs itthon napközben, nem kevesebb az időm, hanem több. Letudom a házimunkát aztán fogom a kölköket és megyünk mint a bolygóhollandi. Amikor meg a nagyok oviznak, akkor alig van dolgom, egy 9 hónapos baba mellett azért bőven van szabadideje az embernek, én ma is csomót csavarogtam a picivel, vásárolgattunk, nézelődtünk, csodás idő volt.

Gyakran találkozom barátnőkkel is, elmegyünk kávézni, csavarogni, nagyokat dumálunk és nem csak a gyerekekről, pedig minden barátnőm kisgyerekes anya, de attól még témánk van más is. Én a magam részéről boldog vagyok, hogy nem kell visszamennem dolgozni, ennyire szabad én soha életemben nem voltam, mint most, hogy gyerekeim vannak. Nincs főnököm, magam osztom be az időmet, a teendőimet, oda megyek ahová akarok, akkor, amikor én akarok..... Imádom, hogy itthon lehetek. Mindig estére főzök, mire a férjem hazajön legyen meleg étel, az egyéb házimunkákat meg általában gyorsan reggel megcsinálom, aztán enyém a nap.

Este a gyerekek fél kilenckor alszanak, így marad idő kicsit beszélgetni apával is, összebújni, szóval én nem panaszkodhatom. :-)

Gabka!

Neked tök jó! Nekem csak 2 fiam van, a kicsi 8 hónapos, de ma egy kávéra nem tudtam leülni. Mondjuk én falun lakom, így a ház körüli munkákat is nekem kell megcsinálni.

Most éppen krumpli vetés volt, hagyma duggatás, trágya szórás. A benti házi munkával is csak most fogok végezni, valamennyire.

Mondjuk, amikor szar idő volt, sokszor én is csak ültem a popsimon, mert fel volt takarítva, volt kaja, a kicsi aludt. De az utóbbi 2 hetem csak rohanással telt.