Mikor lehet érdemben foglalkozni a gyerekkel ilyen napi rutin mellett? Vagy hogy kellene beosztani jobban az időt?

Tudom, hogy ez az általános, illetve a megszokott, hogy gyerek oviba/suliba jár, szülők meg dolgozni. De mégis mikor lehet ilyenkor úgy időt tölteni a gyerekkel, hogy tényleg vele foglalkozunk, rá figyelünk, tanítjuk, stb?

Belegondoltam, hogy reggel 7-kor leadom az oviban, délután 5-kor hazaérek a munkából, hazamegyünk, esetleg előtte boltba, majd főzés apának, házimunka (ami nyilván muszáj: mosogatás, gyors pakolás, vasalás apának másnapra, ágyazás) és ezzel már ott is vagyunk, hogy gyereknek vacsora, fürdés és alvás. Én még nem ettem, nem fürödtem, ha a vasalást és a pakolást elrakom addigra, mire elalszik a gyerek, akkor meg én nem kerülök ágyba 11 előtt. Gondolom ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy később fekszek le, amúgy legkésőbb fél 10-10-kor szoktam, mert a fiam elég rossz alvó, és ha felébred éjszaka, akkor általában egy-két órát nem tudok visszaaludni, és akkor hulla vagyok másnap.

Hétvégén meg nyilván csinálom a takarítást, mosást, mondjuk nálunk hétközben is kell mosni a férjem miatt legalább, mert neki adott a munkába járó ruhája.

Kíváncsi lennék, hogy mások hogy csinálják?