Anyukák! Hogy éltétek meg, amikor vissza kellett mennetek dolgozni, és "el kellett válnotok" a gyermeketektől?

Én egész jól. Most 2és fél éves a lányom. Igaz én itthon dolgozok, de olyankor nem tudok vele foglalkozni, meg külön "helyem" van. Szóval örültem, hogy végre újra dolgozhatok, mondjuk én szeretem a munkám :) Meg egy nap csak 3-4órát dolgozok, de a kislányomat sajnos megviselte. Hétvégént és délutánonként érzem rajta. Sokkal jobban bújik. Pedig a mamával is jól érzi magát. Szeptemberben megy bölcsibe,úgyanígy délelőtt. Szerintem ott is lesz egy félős időszak, de aztán rá fog jönni, hogy a kis barátaival mennyivel jobb lesz :) A délután meg csak a miénk megint :)

Nem tudom miért fogják fel egyesek tragédiának,hogy visszamennek dolgozni,meg bölcsibe megy a gyerek.Van egy 2 éves fiam nagyon szeretem,de teljesen pozitívan fogtam fel,mikor szeptemberben bölcsibe ment én meg dolgozni,nekem jól esett,hogy felnőttekkel lehetek neki meg az hogy gyerekekkel lehet,nagyon jó a kapcsolatunk,nem volt semmi gond a bölcsiben még egy könnycsepp sem.Nekem felüdülés volt,délután meg találkozunk,ez az élet rendje az a normális ha a gyerek idővel egyre kevesebbet van az anyjával.nem egészséges hogy évekig anyuci szoknyája mögött van 24 órában,mert anyuci nem meri elengedni.Nem rosszból írtam,ne legyen lelkiismeret furdalásod,mert nincs rá okod.

3 éves volt a kislányom tavaly augusztusban.Szeptemberben ment oviba.Nyáron sokat rettegtem,hogy mi lesz,hogy fogom viselni,a kislányom,hogy fogja érezni magát az oviban,féltem az elválástól,meg bár szeretem a munkám,nagyon jól éreztem magam itthon,a 3 év minden pillanata egy csoda volt,tehát nem igazán akartam visszamenni.A lányom azért máshoz is van szoktatva,jól elvan mással is,meg talpraesett,igazi ördög,huncut,cserfes,de féltem...Az első 1 hét nagyon tetszett neki,az óvónők kedvesek voltak,hamar összebarátkozott más gyerekekkel.A második hét az már húzósabb volt.Leesett neki,hogy ez már mindig így lesz,és minden reggel sírt.Amitől persze,ahogy kiértem a kocsiba én is sírtam...Szerencsénk volt/van az óvónőkkel,vígasztalaták a lányom.Harmadik héten még sírdogált néha,negyedik héten pedig már reggel nem is,csak napközben mondta a nevelő néni,hogy néha elkámpicsorodott.Nagyon megszerette az ovit.Nekem nem volt könnyű,de ahogy elkezdtem dolgozni,és belejöttem a munkába,már egészen más volt.