Hogyan kezeled az ilyen típusú sztereotípiákat?

Van egy másfél éves kisfiam, akit egyedül nevelek. Születése óta, mert bár az apuka még a terhesség alatt azt mondta h mindenből szeretné kivenni a részét, még a szülés előtt lelépett. Ennek ellenére, nagyon boldogok vagyunk a kisfiam imádnivaló kis rosszcsont, okos, eleven, jószívű. Én a nevelése mellett háztartást vezetek, itthonról dolgozom és szerencsére sokat tudunk barátokhoz, kisgyerekes ismerősökhöz járni játszani.

Most hogy már nagyobb persze lenne igényem egy normális társra, egy működőképes párkapcsolatra. Bár gyakorlatba még nem nagyon vittem át ezeket a dolgokat, mégis már számtalanszor belefutottam abba a felfogásba, hogy ha van egy kisgyerekes, egyedülálló nő, akkor azzal biztos vmi hatalmas gond van és ezért inkább elkerülik. Merthogy egy férfi nyilván nem hagyná ott csak úgy a fiát (semmilyen kapcsolatot nem akar tartani vele, még csak nem is látta) hogyha erre nem lenne vmi nyomós oka. Az pedig a közfelfogás szerint az anyában keresendő, egyértelmű h vele lehet vmi baj....Szóval mindazon dolog ellenére, hogy jól érzem magam a bőrömben, mindent megteszek a kisfiamért, vannak nehéz napok, amikor komolyan rosszul tud esni ez a fajta megbélyegzés...

Aki hasonlót él át, hogyan kezeli?

(bocsi, ha hosszú lett)